Viola da gamba
(dallam – húr nélkül. 9. elégia)
ahogy a sarokbaállított húrjavesztett
vén viola da gamba
elvan, s ahogy a légy elvan veszteg:
– elvagyok magamba’
plédekbe burkolódzom s valamiképp
a szárnyas torpedó hasítja
közegét: kanyarogvást iramlik vélem
az
ellét
hullámvasútja
megszoktam nem szédít felpörgő félelem
omlásomba beletanultam:
ezen túl – vagyogatás – az elpergő Jelen
azon innen – a múltam
a
vanás
közelnézetében a létforgács
belesuvad az
elvanásba
:
látogatás – jövés-menés – susmorgás…
– de mint az abszint elvonása
az imádott alkoholé az örökrészeg
bezsongott részegesnek
én is! alig várom a becsempészett
butykosnak hogy nekiessek
titkon kortyolom-szürcsölöm – kapásból
beosztva hogy kiteljen
a mai napra rendelt elvagyogatás: el-
legyen a test a szellem
a tengerjárta nap-párában a puha skót
tartán plédek alatt
a parton hol a felhúzott-térde-kulcsoló
elvan-elkuporog
s hol még a pihe toll is lendületében:
sziklányi – kőtömbnyi mázsa
már ilyen
a létel
együltőhelyében-
lassított zuhanása
miénk e gyakorító lét-elem-
tanulmány: a vagyogató
keszeg somfordálás átal a
lételen
:
a sártest-elhagyogató
figyelés a maga-elengedés a sérült
agy-üresedésig
pánik-teleszkópon a pálya zenitjéről:
a becsapódás hogy hol késik –
úgy hogy ne akadjon fenn környezeted
a bumfordi elegyen
s a jókedvű egykedvűség – a kedélybeteg
derű is benne legyen
ebben az
ellétben
amint jól beléhatol
tárgyába s benne
elvan
az ember s ahogy effajta szakavatott
öregember ezer van
a torlás szemközt-legközepén – felhővel
rámszálló ágy-lehűlőben
ebben az istenverte szentekről el-
nevezett istálló-üdülőben
hol a hústest s akár a légy is veszteg:
– elvagyok magamba’
ahogy a sarokbaállított húrjavesztett
vén
viola da gamba
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]