Ellebegőben

(7. elégia)
az én magyarságom egy léghajón van
 
ellebegőben velem
a nyelv a nyelv kitartott rosszban-jóban
az igazat mondta hogy mimondó valóban
 
így adatott látnom így – értenem
 
hogy e csepp gondolában
 
ellebegőben
 
ez a nyelv nincs már csak
 
a levegőben
előre! mind-előbbre! hiába bátran
 
se indája már se léggyökere
így fogyok-enyészek el én hazátlan
a messzekéklő tépő tisztaságban:
 
a gondolám – s a gondolat vele
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]