Ravaszkodás
(3. elégia)
csak az édes asszonyi
buzgólkodás ne lenne!
– tartanom a Széptevő Szolgálatot:
ne kötne ide oda-
éldelő szerelme
mely körűle-sugárzón már áthatott
Évek Negyvenén a
nagy idő tömbjében
hogy üggyel-bajjal elértük a tetőt –
ha ezt az ösztökét
elcseleznék tőlem
és ő megvonná ez élten-éltetőt
a lelket is csupán-
csak ő tartja bennem:
ravasz ragaszkodása!
nincs egyéb
ha rajtam állna:
még ma! lepihennem
s megölelnem a márvány Múlt hidegét
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]