Csandalák

ó nem mi nem eszünk pacsirtanyelv-levest   beérjük parajjal hagymafőzelékkel örök-farkaséhesen nem vagyunk mi rest   veszünk ha még kell s ürítünk tőtt fazékkal nem Neuf-Château-t csak dűlőn-szedett teákat   vagy nyílt tűzön forralt fahéjas borsodót szörpölünk s míg annak a melege áthat   röhécselünk nyerítvést akár a csikók fügéért mangóért se gyötör a bánat   de dinnyét sülttököt pofára burkolunk és nekiesünk a főtt kukoricának   hogy csutkára csupaszítjuk van jó fogunk kézről-kézre nem szolgák karéja pátyol   nem úgyan kelünk aranybrokát mennyezet alól s nem erdei baldachinos ágyból   csak lerázzuk irhánkról a falevelet mi párnánk volt: felcsatoljuk bocskorunkat   lakáj csak azt látja bennünk a csandalát de míg hintón Fényes Úr élni elunhat   nekünk fel-is-út le-is-út: nagy Szent Család vagyunk szent együgyűség felesküvése   szabad-kék ég alatt firkás földönfutók titkos-szénégető írott eszünkbe vésve   a bölcs Majdcsak Lesz Valahogy! előbb-utóbb kiharcoljuk magunknak a kis harácsot   batyunkon a condra erdőn a menedék messze elkerüljük a palotarácsot   a Méltóságos Történelmet s Menetét – hisz úgy még nem volt hogy sehogyse lett volna   annak áll a világ: a szemes – guberál szorgos-szervezkedni birodalmak dolga   mindje homokra épül s mindje kártyavár testvérülésbe jámbor szolidaritásba   mi nem tömörülünk s az orrunknál tovább nem nézünk – ez a lét szolidaritása   bizakodvást mulyán mosolygó csandalák: bélünkben sehol irígység viperája   síkon szénaboglya hegyen barlangi bolt – hej világ vetett ágy! nem éltünk hiába   ha meg hiába éltünk – ez volt, ennyi volt