Csandalák
| ó nem mi nem eszünk pacsirtanyelv-levest |
|
beérjük parajjal hagymafőzelékkel |
| örök-farkaséhesen nem vagyunk mi rest |
|
veszünk ha még kell s ürítünk tőtt fazékkal |
|
| nem Neuf-Château-t csak dűlőn-szedett teákat |
|
vagy nyílt tűzön forralt fahéjas borsodót |
| szörpölünk s míg annak a melege áthat |
|
röhécselünk nyerítvést akár a csikók |
|
| fügéért mangóért se gyötör a bánat |
|
de dinnyét sülttököt pofára burkolunk |
| és nekiesünk a főtt kukoricának |
|
hogy csutkára csupaszítjuk van jó fogunk |
|
| kézről-kézre nem szolgák karéja pátyol |
|
nem úgyan kelünk aranybrokát mennyezet |
| alól s nem erdei baldachinos ágyból |
|
csak lerázzuk irhánkról a falevelet |
|
| mi párnánk volt: felcsatoljuk bocskorunkat |
|
lakáj csak azt látja bennünk a csandalát |
| de míg hintón Fényes Úr élni elunhat |
|
nekünk fel-is-út le-is-út: nagy Szent Család |
|
| vagyunk szent együgyűség felesküvése |
|
szabad-kék ég alatt firkás földönfutók |
| titkos-szénégető írott eszünkbe vésve |
|
a bölcs Majdcsak Lesz Valahogy! előbb-utóbb |
|
| kiharcoljuk magunknak a kis harácsot |
|
batyunkon a condra erdőn a menedék |
| messze elkerüljük a palotarácsot |
|
a Méltóságos Történelmet s Menetét – |
|
| hisz úgy még nem volt hogy sehogyse lett volna |
|
annak áll a világ: a szemes – guberál |
| szorgos-szervezkedni birodalmak dolga |
|
mindje homokra épül s mindje kártyavár |
|
| testvérülésbe jámbor szolidaritásba |
|
mi nem tömörülünk s az orrunknál tovább |
| nem nézünk – ez a lét szolidaritása |
|
bizakodvást mulyán mosolygó csandalák: |
|
| bélünkben sehol irígység viperája |
|
síkon szénaboglya hegyen barlangi bolt – |
| hej világ vetett ágy! nem éltünk hiába |
|
ha meg hiába éltünk – ez volt, ennyi volt |
|
|
Ravaszkodás
|
– tartanom a Széptevő Szolgálatot: |
|
mely körűle-sugárzón már áthatott |
|
|
hogy üggyel-bajjal elértük a tetőt – |
|
és ő megvonná ez élten-éltetőt |
|
|
ravasz ragaszkodása! nincs egyéb
|
|
s megölelnem a márvány Múlt hidegét |
|
|
Lancináló
| ma áldott-jó napom van úgy különben |
|
máma nem szerencséltet fájdalom |
| s fürdekezvést a negatív örömben |
|
ha jól kerülgetem ma megcsalom |
|
| ma áldott-jó napom van úgy különben |
|
| ez is mi ritkán van így: hébe-hóba |
|
egész nap távollétével tüntet |
| mivel a szenvedés pogány karóba |
|
majd holnap húzza zsigereinket |
|
| ez is mi ritkán van így: hébe-hóba |
|
| boldogság! üdvösség! túlság ez mára |
|
noha nap-mint-nap attól szorongok |
| őrá gondolvást – gyűlő rohamára |
|
nyugton hagy? megvárat? elbolondoz? |
|
| boldogság! üdvösség! túlság ez mára |
|
| így kiélvezni a sajgás hiányát |
|
a vénnek is csak ünnepen lehet |
| felejtem zsábás neuralgiáját |
|
hústest-koloncomon – megéledek |
|
| így kiélvezni a sajgás hiányát |
|
| roncsaiban is vigasz az egészség |
|
még ha negatív öröm csupáncsak: |
| nem villantja ide idegpenge-kését! – |
|
szemérmes módja az öncsalásnak |
|
| roncsaiban is vigasz az egészség |
|
| titkon ujjonghatok csak babonásan |
|
a Rém setétlő kíméletétől |
| féltemben: intő fantom alakmásom |
|
már összerándul már visszarémül |
|
| titkon ujjonghatok csak babonásan |
|
| sajgásáról ennyit – elégiának |
|
kegyelmi zsibbadásról elég lesz: |
| fülel! … s haragvásán póruljárok – |
|
átjár karóba húz és kivégez |
|
| sajgásáról ennyit – elégiának |
|
|
„Az Óravár”
(5. elégia – Uhland stílusában)
| itt vagyunk mi benn az Óravárban |
| én – s alakos órák tizenhárman |
|
– ha szökhetnék! … de hangjuk nem ereszt el |
|
s magam ez óravári rettenettel |
|
vigasztalom – marasztalom |
|
| én a foglya s benne én a foglár: |
| kőváram sem nem rablólovagvár |
|
csak olyan kacsalábon-forgó fészek |
|
hol írok melengek elheverészek: |
|
| lesen csapóvas bekapta lábam |
| sebgyógyító nyájas Angliában |
|
a mondókám is keltául darálom |
|
éjfél után ha elkerül az álom |
|
s a szellem csend szólongató |
|
| szellemlábon járó húzta össze: |
| ablakom ágyam befüggönyözve |
|
kézzel óraharang bongását várom |
|
a sötétben – jár mind a tizenhárom |
|
| felhúzni járom körül a házat |
|
valamíg másodperceit ingázva |
|
billegeti lám így veszi pórázra |
|
Gígász AIÓNT – s elgondolom: |
|
| vaj’ ki kinek a sétáltatója |
| nekik – én? vagy nekem ők – az óra? |
|
hagyják hogy papos-szertartásos lassan |
|
tizenhármukat végiglátogassam |
|
s felhúzzam bennük az Időt…?! |
|
| a hall! a könyvtár! a zeneterem |
| felől! – hangja! szobra! – felismerem |
|
ha száláról-szálára rákerítem |
|
a sort és felhúzom … ám a setéten |
|
| őrjítő Ráhangzás! egy sem árul |
| el semmit – Időről Elmúlásról |
|
s meg se mukkan éjfél előtt |
|
de szellemórán utódnak elődnek |
|
bongásukban évezrek tördelődnek |
|
| itt vagyunk mi benn az Óravárban |
| én – s alakos órák tizenhárman |
|
– ha szökhetnék! … de hangjuk nem ereszt el |
|
s magam ez óravári rettenettel |
|
vigasztalom – marasztalom |
|
|
Oroszlánlábú
| jaj annak aki nem palástol |
|
semmit s azt mondja untig el: |
| ilyen versre a meghalásról |
|
| mi engem ágyamból kirángat |
| minek írsz olyan elégiákat |
|
min a fiatalja csak mulat? |
|
| elsírni? kinek? a falaknak? |
| holtak ők – magukhoz-halatnak: |
|
| jöjj koporsó-sopánkodásom |
| jaj csak a kriptán meg ne lásson |
|
senki – hol mérgemet nyelem |
|
|
Ellebegőben
| az én magyarságom egy léghajón van |
| a nyelv a nyelv kitartott rosszban-jóban |
| az igazat mondta hogy mimondó valóban |
|
így adatott látnom így – értenem |
|
|
ez a nyelv nincs már csak |
|
| előre! mind-előbbre! hiába bátran |
|
se indája már se léggyökere |
| így fogyok-enyészek el én hazátlan |
| a messzekéklő tépő tisztaságban: |
|
a gondolám – s a gondolat vele |
|
|
Madáchi látások
| holdálomjáró én-édes-szegényem |
|
hazám! kinek – kinek sirassalak? |
| van-é kiben még felöklend a szégyen |
| és elmereng ez ódon költeményen |
|
– hogy ne opportunistának tartsanak?! |
|
| ne mondják: az új Kurzus ködlovagja |
|
a sebtiben-felcsatlakozó kiált |
| hogy a balek népen titkon mulatva |
| papírportékáit elé kirakja |
|
és világgá dudál egy – elégiát |
|
| nincs millióknak hazatántorgása |
|
se dollárkrőzus hogy kiszúrja szemed |
| s mit elárul vérvert tarkód rángása: |
| ráismerek az epilepsziásra |
|
– históriád idegőrlő Üzenet |
|
| belenéznék kristálygömb káoszába: |
|
„Rettentő Látás”! kinek kántáljam el? |
| a Szebb Jövő is hogy mi nagy sokára |
| jő elő rongy farmerben sántikálva: |
|
– hja! Lenint hetedízig’ fizetni kell |
|
| mi öledbe hullt vigyázz el ne játsszák |
|
(s még mit a jószerencse elődbe vet:) |
| demagógok konjunktúra-pojácák! |
| alvajárásból háztetőn haláltánc: |
|
parancsuralmi áhítat is lehet |
|
| holdálmaidból most! most bontakozzál |
|
hazám! fiókám! én gyermek-seregim! |
| vert gyermekkereszteshadjáratodnál |
| ott voltam s most – érted-aggódó rozmár- |
|
képemmel fölibéd hajolok megint |
|
|
Viola da gamba
(dallam – húr nélkül. 9. elégia)
| ahogy a sarokbaállított húrjavesztett |
| elvan, s ahogy a légy elvan veszteg: |
|
| plédekbe burkolódzom s valamiképp |
|
a szárnyas torpedó hasítja |
| közegét: kanyarogvást iramlik vélem |
|
| megszoktam nem szédít felpörgő félelem |
| ezen túl – vagyogatás – az elpergő Jelen |
|
| a vanás közelnézetében a létforgács |
| látogatás – jövés-menés – susmorgás… |
|
– de mint az abszint elvonása |
|
| az imádott alkoholé az örökrészeg |
| én is! alig várom a becsempészett |
|
butykosnak hogy nekiessek |
|
| titkon kortyolom-szürcsölöm – kapásból |
| a mai napra rendelt elvagyogatás: el- |
|
| a tengerjárta nap-párában a puha skót |
| a parton hol a felhúzott-térde-kulcsoló |
|
| s hol még a pihe toll is lendületében: |
|
sziklányi – kőtömbnyi mázsa |
| már ilyen a létel együltőhelyében- |
|
| miénk e gyakorító lét-elem- |
| keszeg somfordálás átal a lételen: |
|
| figyelés a maga-elengedés a sérült |
| pánik-teleszkópon a pálya zenitjéről: |
|
a becsapódás hogy hol késik – |
|
| úgy hogy ne akadjon fenn környezeted |
| s a jókedvű egykedvűség – a kedélybeteg |
|
| ebben az ellétben amint jól beléhatol |
| az ember s ahogy effajta szakavatott |
|
| a torlás szemközt-legközepén – felhővel |
| ebben az istenverte szentekről el- |
|
nevezett istálló-üdülőben |
|
| hol a hústest s akár a légy is veszteg: |
| ahogy a sarokbaállított húrjavesztett |
|
|
Tibor
(egy barátság emlékoszlopa)
| két csúcs de egy a hegység |
| s a hegység szédül egyre: |
|
| barátság! hányszor merült |
|
| Ki veszteg ülsz közönnyel |
| hogy búcsúztunk-e könnyel |
|
| csak sorra mind nevezd meg |
|
| mint szórt golyót bitangul |
|
|
|