A konfabulátor

„egyszer ahol kikötöttünk   a matrózlebujban látom ledér szemrevaló   csaposlány is új van – másszor más hajótörésbül   elálltam kalóznak: az volt csak a gyöngyélet! …míg   meg nem torpedóztak nappal bankot robbantottam   éjjel bankraboltam perzekútor ezre közül   száz maradt ott holtan – Magántó és Magánsziget   így lőn menedékem svájci Kastély s Arany Hárem   Páncéltornya nékem –” locsogenszky öreg káró   élete-kitáró megösmerszik bocskoráról   kacsasegge-szájról ami volt és ami nem volt   váltig karattyolja megcifrázza Fábulát s ha   fogy – elkezdi újra mennyi lagzi tor tivornya   hány szép katasztrófa hányszor volt felmagasztalva   keresztre – karóba hányadszorra életútnak   nekiszaladása – turkál emlékezetében   s rátér egyre-másra – az első vadidegennek   vetődjék csak arra mind ő bűnét gyarlóságát   ész nélkül bevallja   sejtelmes és begubódzó formán – csak kitálal tőle-szöktetett menyasszony   istenharagjával s újabb peripetiákról   járna még a szája melyeknek hogy ő lett vón’ a   Protagonistája lopni-csalni-háborúzni   mint lett része abban mint lesz Múlt a múlt: elvásott   orvosolhatatlan lovagolvást – élet-delfin   Óperenciája! ejszen egyszer még megírja   csak esze kijárja – – – füle fájdul indulhatnék   már Meghallgatója – pampuláját neadjisten   hogy belakatolja locsogenszky öreg káró   élete-kitáró megösmerszik bocskoráról   kacsasegge-szájról