Bávaság

bávának neveztek – már hiába bánom bebizonyosodott az én bávaságom ujjal mutogatnak – ott megy a bávácska! – s ilyenkor kinyílik zsebemben a bicska hol? mék? ki mer engem nevezni bávának?! Ripők! – Hát nem báva?! Jaj uram: bocsánat de azért csak folyik ez a lebávázás elébem-vihogvást útból-elugrálvást sarkon előlesnek – jól kibánnak velem idült bávaságom nehezen viselem púpos? bicebóca? tán kacska a lábam? bávaság dolgával nem vagyok tisztában bazsalygok megjátszom Szürkék Hegedősét arcomra kiül a mulatságos blődség kirakatba tettem lelkem bávaságát pukkad kofa kispap nevetnek nagyságák milyen a nem-báva? figyelem másokon miközben sunyítok s bőszen báváskodom nem kell cédulázni ráböködni külön meglátszik magától forgó szamárfülön el se gágintottam s már akár a kacsán: belső kancsalságán járás belső gacsán – jó ég a tudója mért hogy annak látnak hisznek bélyegeznek s ugratnak sajátlag bávának születtem holtig az maradtam billoga bőrömön radírozhatatlan