Lutri Mara Dícséreti

s’ eggy s’ némely pimaszériák

mint bűnnek üszke-korma rám

rétegződék e kor ma rám:

delej gyanánt olykor, Marám

vígasztaló e forma, lám

telt formáidnak orma rám

oly pözsdítő mint bor, Marám

s kolibriként, ki karmol ám,

megcirmolnálak kormorán-

formán. Homér s az Alkorán

se jobban, mit ma vall, Marám

e szívecs és zavart parány-

i elmém: ajkad bimborán

fejéked szőke színborán

Júnóként tündökölsz, Marám!

Kis udvarunknak ótvarán

verem e vén karót, Marám

de bárha Mén Marót – Zalán

se tud vigasztalót ma bán-

atomra! Úgy kötöm, Marám

magam fel, létem undorán

Egy horgas ág a Normafán?

Megszán a gázlaterna tán

hogy özvegyül, botor Marám

mi összvegyűl: kotordssza rám

majd ölts talpig-gyász szarafán-

díszöltözéket, Mara! Rám-

borulandsz s elalélsz, arám:

„ezt én tevém, ezt én… !” – Marám

ahány cserény, ahány karám

rólad nyerít, arany Marám!

…Rég volt. Szívemnek hámorán

ha meg nem olvadtál, Marám

már nem fogad be kámorám:

a koporsómon ülsz, Marám

…mint leszakadt latrinafán!

Sirasd magad – Lutri Marám

Luttor Marának, bocsánatkérő

testvéri szerelemmel, 1954 05 30

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]