Surrancsárok

 

 

 

 

Balkezes bók

Édes Hölgyem maga gyönyörű!
Édes Hölgyem maga gyönyörű!
Édes Hölgyem maga gyönyörű
 
gyermek lehetett kislány korában
Mama mondta: cuki hétéves
Papa mondta: csuda szépséges
hogy a masnija milyen édes
 
ide fényképét: hadd adoráljam!
mi volt fortélya: árulja el!
a manóba is: árulja el!
hogyan csinálta árulja el
 
hogy hervadása szívet szakasszon:
a cukorbabából ki minket
megbabonázott-megőrjintett
abból a tündérszépből mint lett
 
e ráncos rapcsos rút öregasszony?!

 

 

 

Lutri Mara Dícséreti

s’ eggy s’ némely pimaszériák

 
mint bűnnek üszke-korma rám
rétegződék e kor ma rám:
delej gyanánt olykor, Marám
vígasztaló e forma, lám
telt formáidnak orma rám
oly pözsdítő mint bor, Marám
s kolibriként, ki karmol ám,
megcirmolnálak kormorán-
formán. Homér s az Alkorán
se jobban, mit ma vall, Marám
e szívecs és zavart parány-
i elmém: ajkad bimborán
fejéked szőke színborán
Júnóként tündökölsz, Marám!
Kis udvarunknak ótvarán
verem e vén karót, Marám
de bárha Mén Marót – Zalán
se tud vigasztalót ma bán-
atomra! Úgy kötöm, Marám
magam fel, létem undorán
Egy horgas ág a Normafán?
Megszán a gázlaterna tán
hogy özvegyül, botor Marám
mi összvegyűl: kotordssza rám
majd ölts talpig-gyász szarafán-
díszöltözéket, Mara! Rám-
borulandsz s elalélsz, arám:
„ezt én tevém, ezt én… !” – Marám
ahány cserény, ahány karám
rólad nyerít, arany Marám!
…Rég volt. Szívemnek hámorán
ha meg nem olvadtál, Marám
már nem fogad be kámorám:
a koporsómon ülsz, Marám
…mint leszakadt latrinafán!
Sirasd magad – Lutri Marám
 

Luttor Marának, bocsánatkérő

testvéri szerelemmel, 1954 05 30

 

 

 

Bávaság

bávának neveztek – már hiába bánom
bebizonyosodott az én bávaságom
ujjal mutogatnak – ott megy a bávácska! –
s ilyenkor kinyílik zsebemben a bicska
hol? mék? ki mer engem nevezni bávának?!
Ripők! – Hát nem báva?! Jaj uram: bocsánat
de azért csak folyik ez a lebávázás
elébem-vihogvást útból-elugrálvást
sarkon előlesnek – jól kibánnak velem
idült bávaságom nehezen viselem
púpos? bicebóca? tán kacska a lábam?
bávaság dolgával nem vagyok tisztában
bazsalygok megjátszom Szürkék Hegedősét
arcomra kiül a mulatságos blődség
kirakatba tettem lelkem bávaságát
pukkad kofa kispap nevetnek nagyságák
milyen a nem-báva? figyelem másokon
miközben sunyítok s bőszen báváskodom
nem kell cédulázni ráböködni külön
meglátszik magától forgó szamárfülön
el se gágintottam s már akár a kacsán:
belső kancsalságán járás belső gacsán
– jó ég a tudója mért hogy annak látnak
hisznek bélyegeznek s ugratnak sajátlag
bávának születtem holtig az maradtam
billoga bőrömön radírozhatatlan

 

 

 

Svájci bicska

(Borbándi Gyulának)

 
dóm-bazárba jösszte jösszte
hátha lelsz olyant is közte
melyet jópénzért kínálnak
s rá imádatod kiárad
mernéd álmodni te tetű
– tiéd lesz e hatlövetű?
Solingenből – onnan való
húsz kés! s mind bekattantható!
dugóhúzó! körömráspoly!
pipaszurkáló és más oly
készség – tollkés zsebreszelő
utasember mit vesz elő:
szivarvágó! körömolló!
– ahol csillan a halomból!
pengeélnek ragyogása
jámbor lélek vágyolgása!
gyöngyházékes nyeles vége
magos égnek kegyessége!
rajt’ a lánc! arany ciráda
lombfűrésszel kombinálva!
svájci bicskád ha meglelnéd
kápolnán megünnepelnénk
ne mondhasd hogy nagy hiába
jártál templom udvarába’
Szent Antalnak – itt az oltár –
térbetyülj le! hálálkodjál!
perselyébe jár picula:
offertáljad! jó babona
ártó-rontó kés-ajándék –
félpénz érte s szent a szándék
bár bicskád én veszem neked
Antalkának köszönheted –
turkálj benne! ott lesz közte!
dóm-bazárba jösszte jösszte
 

(München 1986)

 

 

 

Magyar Epimenidész

– üve-hova bácsi?
 
– menek a csatába!
– mék csatába? nincs már:
 
múlóban divatja
– hogy vóna? adózunk!
 
arra költ a Kincstár
arra ád a Bankár:
 
kapatos-kamatra
– hova hajt? mire gyújt?
 
– gyújtó csatadalra!
– ittas? – diadaltól:
 
menek viadalba!
– burkusra? – ki másra?!
 
– annak befellegzett!
– kis kalandozásra:
 
zsoldra a seregnek
– hova lóstat bácsi?
 
csiba hé! megálljon
új világégésre
 
csak ne spekuláljon!
– sorba száz mordályom
 
mindjök felporozvák
Bécsig meg se álljon:
 
addig fut az Osztrák
Pécelnél Pákozdnál
 
vernék az Seggökre
hogy megimádkozzák
 
most és mindörökre…
– hol él maga bácsi?
 
száz évet alhatott:
józan-é? álmodik?
 
– én?! magamnál vagyok
labancom törököm
 
Szvatopluk bagázsát
pozdorjára töröm
 
mindenek meglássák
békén-s alattomban
 
most a nagy alkalom
gaznációt nyomban
 
ráhágok – s felfalom
kaszára-kapára!
 
döfködi-vasvilla!
Innsbruckig Olmützig
 
fut a Kamarilla!…
– bomlott maga bácsi:
 
fut az esze-tokja!
lemaradott akár
 
a szekérsaroglya
lekésett a trénrül:
 
nem jár az az óra!
hol a Kamarilla
 
ezredfordulóra?!
– majd fordul de velem-
 
s utánam az ezred
csak kürtöst prófuntot
 
paripát szerezzek
szekérsort abraknak
 
s haddal markotányost!
legyen gulyáságyún
 
berbécsem tokányos:
pattantyús früstökre
 
már csak ez hiányzott
s Botonddal – pünkösdre –
 
beveszem Bizáncot!

 

 

 

Elefántürülék

(egy költőre)
a tehetségtelent nem bántom – őt nem
 
ócsárolom ő arról nem tehet
de ki nem tetszetős az tetszetőtlen
 
s e rondálkodás a te eseted
te-tetszetőtlenséged az irombaságig
 
– az elefántürülékségig fajul
a Visszataszítás Barlangja ásít
 
rád – visszataszíthatatlanul
ha alá-s belepotyogtál: megvigyázzad
 
nem potyára ontod bűzhödelmedet
poklod gyászdalával kísér a gyászhad
számadatoltattál és a számadás:
se dísztemetés se Feltámadás –
 
saját vers-ürüléked mi eltemet

 

 

 

A lócsászár

én vagyok a Lócsászár!
mond a dölyfös lócsiszár
 
pellengérem kalodám
 
pallosjogom palotám
 
ameddig a szem ellát
 
szajhák dajnák debellák
 
VIVAT BIBAT PIPAT
Radegund’ és Trebizonyd’
sárga földig leiszom
 
nekem járja ’ja finánc
 
ide párja ha ki tánc
 
arany rocska rokokó:
 
hány meszely a hét akó?
 
VIVAT BIBAT PIPAT
harangszoknyák és padok
már alátok roskadok
 
gyóntas bűnöm a papé
 
jövel brokátkanapé
 
lócsiszárság nem csalás:
 
úri császárhorkolás
 
VIVAT BIBAT PIPAT
 
(antiphóné:)
…végbelem! mi róka mar?!
peselhetnék is! hamar!
 
fejem hasgat: részegen
 
odavertem jaj nekem
 
arany szurka szuka rács:
 
kellett hombár és harács?!
 
ROGAT PURGAT KURGAT
hosszi hüvely bőrtokban
szablyám is csak bajnak van!
 
ökröndözi-lócsászár
 
elől-hátul lócsiszár
 
zabla kantár odavág’ –
 
bánja is ló s császárság
 
ROGAT PURGAT ZARGAT
legyen másé – szédeleg
árendásé hám nyereg
 
kijár itt a pervátán?
 
Csikarhasi Fősátán!
 
ő-bele kihányatott
 
s így lőn élte hányatott
 
ROGAT PURGAT CSURGAT

 

 

 

Rassz nő

(selyemfiú dala)
esőverte Fuvaros-utcán
 
süket a hadova
 
óhéber
ernyő alatt csini-kurvincám
 
fuvarról tárgyal egy
 
ürgével
hintál a didije felhintál
 
otthonmaradt a mell-
 
tartója
zimankó viharba’ furt kint áll:
 
vagány strigója el-
 
tartója
villant a forgó ernyőjével
 
brahira megy!  rassz nő:
 
ez rávall!
dacol a hóval hővel hévvel
 
s fuvarra billen a
 
farával
slicce-babrálja meghantálja
 
s kobrája-bűvölőn
 
kancsalog:
„gyere héderre! rá pinára!
 
seggre fel! alá a
 
jampamot!”
havas esőbe’ zivatarba’
 
lötyög a latyakban
 
ott grasszál
s hoz is tucat frájert hepajra:
 
„végezz hamar apa!
 
most basszál!”
kiveri tíznek a káróját
 
fele övé amit
 
legombol
van kaja cigi steksz hálózsák
 
ugyan fel nem ver az
 
álmomból
hajnaltájt tér meg emberéhez
 
lefürdött tiszta friss
 
a bőre
csak velem tud: izgul elélvez
 
nyal-fal szop: öle
 
etetője
duplaágyon a lakókonyhában
 
dobzódunk akár az
 
úri nép
beseggelünk lelóg a lábam
 
irtóra csípem a
 
rassz spinét
esőverte Fuvaros-utcán
 
süket a hadova
 
óhéber
ernyő alatt csini-kurvincám
 
fuvarról tárgyal egy
 
ürgével
 

(1950 Szegedi Csillag)

 

 

 

Surrancsárok

(19. sz.-i „suttyon-kukkon beköszönők” apológiája)
PALI
LALI
PALI
 
LALI
PALI
LALI
 
 
ÚR
LALI
NEJ
LALI
 
PALI
 
LALI
PALI
 
LALI
ÚR
 
 
 
NEJ
ÚR
JULI
ÚR
NEJ
ÚR
JULI (jő)
 
ÚR
 
PALI
LALI
PALI
 
 
LALI
PALI
LALI
 
PALI
LALI
 
 
 
 
PALI
LALI
PALI
 
TUTTI
PALI
KETTEN
ajtód résnyit ha kitárod –
nem vagyunk mi surrancsárok!
besurranó kis tolvajok
kin tavalyrul verés sajog –
elemelő jó tolvajtó’?
ne félj attó’ ablak-ajtó!
hamarnyíló hálókamra
csak mi illik csepp húgomra:
melltű hajtű bross – kiskevés
(ej! …mi ez a gyüszmékelés?)
bársonydoboz tükrös csodás
(jaj!… mi ez a csipcsapkodás?)
púderillat illó kence
ajakrúzs-tál gyöngy szelence –
– fel ne nyisd! télahra! …félő
még lebuktatsz: hogy zenélő
dehogy nyitom –
 
– vennéd észbe:
kasa szajré! –
 
– ne majrézz be… –
(kis Julcsával pesztonkáddal
nézetnők meg: fenn ki járdall?
mintha szálán s ágy-alkóvba’
neszezést hallottam volna
mintha sajton egér rágna…
macska-fogja… ugyan Drága!
híni tetszett! –
 
– eredj Julcsa –
most is! mintha! –
 
– ej be furcsa! –
– nem jár senki: dunyha alatt
gyermecskék is mind alszanak –
– magos-kőkerítve házunk
hagyd el Drágám: elkártyázunk…)
macskatalpú padló recseg
küszöbön a rés fényesebb –
nyugalomság! most – olajra!
majd ha errejárunk s újra
suttyom-kukkon beköszönnénk –
szűz a környék –
 
– gazdag környék!
házőrzőt?! gyors mérge-nyelni
megtanítjuk nyelvedelni
dugig zsákzseb! subabélés!
csitt! csak semmi mezgerélés
függő ékkő emlék-boglár
árnyékmódra párolog – már
künnebb volnánk: kőoroszlán-
kapus kerten – künn az utcán!
vajh’ enyhülnél meg irántunk!
itt se voltunk! –
 
– nem is láttuk
házad! hollód nem ránk károg:
nem vagyunk mi surrancsárok
csak két lump-és előkelő
későnjáró járókelő

 

 

 

Népszerűség

hogy szeretnek! ésde
 
mindenféle módon
ilyen nagy elkésve
 
amikor halódom
egy – biciklit küld a másik bugylibicskát
egy meg madarastul rézarany kalitkát
helyre hugincáját hajtja a negyedik:
kacér-szemérmelős s móddal ingerkedik
az ötödik javas gyógy-herbáriumot
melyből a lepréselt kakukkfű kizuhog
ollót városatlaszt pipát pápaszemet
szentképen pinaszőrt postáznak mindenek
nyakkendőmre tűvet mellfodromra násfát
a tizedik küldi istene áldását –
bárcsak hasznát látnám!… lábam nem pedáloz:
sütkérezni dőlök rom templom falához
kacér meztelennek bárcsak hasznát venném:
elered a könnyem áldozó szerelmén
már mindenki szeret
 
mindenféle módon
épp jókor kezditek
 
amikor halódom

 

 

 

A konfabulátor

„egyszer ahol kikötöttünk
 
a matrózlebujban
látom ledér szemrevaló
 
csaposlány is új van –
másszor más hajótörésbül
 
elálltam kalóznak:
az volt csak a gyöngyélet! …míg
 
meg nem torpedóztak
nappal bankot robbantottam
 
éjjel bankraboltam
perzekútor ezre közül
 
száz maradt ott holtan –
Magántó és Magánsziget
 
így lőn menedékem
svájci Kastély s Arany Hárem
 
Páncéltornya nékem –”
locsogenszky öreg káró
 
élete-kitáró
megösmerszik bocskoráról
 
kacsasegge-szájról
ami volt és ami nem volt
 
váltig karattyolja
megcifrázza Fábulát s ha
 
fogy – elkezdi újra
mennyi lagzi tor tivornya
 
hány szép katasztrófa
hányszor volt felmagasztalva
 
keresztre – karóba
hányadszorra életútnak
 
nekiszaladása
– turkál emlékezetében
 
s rátér egyre-másra –
az első vadidegennek
 
vetődjék csak arra
mind ő bűnét gyarlóságát
 
ész nélkül bevallja
 
sejtelmes és begubódzó
formán – csak kitálal
tőle-szöktetett menyasszony
 
istenharagjával
s újabb peripetiákról
 
járna még a szája
melyeknek hogy ő lett vón’ a
 
Protagonistája
lopni-csalni-háborúzni
 
mint lett része abban
mint lesz Múlt a múlt: elvásott
 
orvosolhatatlan
lovagolvást – élet-delfin
 
Óperenciája!
ejszen egyszer még megírja
 
csak esze kijárja – – –
füle fájdul indulhatnék
 
már Meghallgatója
– pampuláját neadjisten
 
hogy belakatolja
locsogenszky öreg káró
 
élete-kitáró
megösmerszik bocskoráról
 
kacsasegge-szájról

 

 

 

Az ezerkettedik

halljad intelmem és megszégyelld magad
 
te philoktetészi Bűzhödelem!
hisz’ csak a varangyi verejtékszagot:
 
húgyszagod érzem minden verseden
többet nem érdemelsz e gyors szonettnél
 
s annak se mind a tizennégy sorát
vajon nem inkább derest érdemelnél
 
s arrahúzva hogy ég szakadna rád
te – te Múzsa-Honban örök hazátlan
 
mert jóllehet unásig „avantgarde” a témád
termékeny hatvan évem hombárjában
 
szonettet mely betölti teorémád
méltót egyet se leltél: csak-azért-se!
Bárd-és Varangy basztárd keresztezése

 

 

 

Sanyaró Vendel létániája

volt egy néger feleségem
 
orrom alá sok borsot tör
 
csúfol búbol gyolkol gyötör
 
– nem lelek rá a setétben
 
(nem lelek rá a setétben)
volt egy sovány kis malacom
 
etetném hogy felhízlaljam
 
szúrnám sütném falnám: baj van
 
– elcsalta a komámasszony
 
(elcsalta a komámasszony)
egy cigányom vályogvetett
 
orom szakad omlik a ház
 
vigyorogja s beszalannáz
 
– attul lettem lelkibeteg
 
(attul lettem lelkibeteg)
volt egy hajdúm harangöntő
 
másznám tornyon lajtorjámat
 
hol a harang? mi a bánat?!
 
– hazuglári nagy Fillentő
 
(hazuglári nagy Fillentő)
volt egy néném Apostagon
 
jótét: bevesz örökségbe
 
lettem ápoló cselédje
 
– lőccsel fizet jó vastagon
 
(lőccsel fizet jó vastagon)
volt hű ebem – sintér a vőm
 
ő hogy majd elbánik véle:
 
engem mondok elvinnél-e?
 
– de már kutyaszámba se vőn
 
(de már kutyaszámba se vőn)
adósságra a vásáron
 
vettem csuda vásárfiát
 
elkérencsélik – páriák
 
– holtomiglan guberálom
 
(holtomiglan guberálom)
megkiáltnak messiásnak
 
ülök nyakig bibliában
 
csudát teszek – mindhiában
 
– isten se ismer meg másnap
 
(isten se ismer meg másnap)
hitten-hiszem nagy az eszem
 
akar a pöngős pulykának
 
gondolatom ezer támad
 
– fingjára sem emlékezem
 
(fingjára sem emlékezem)
jár a kártya cinkelt csomag
 
keresztútnál zöld erdőben
 
hamiskártyás rászedőmben
 
– felismerem sátánomat
 
(felismerem sátánomat)
azki engem meghemperget
 
kátrányban is tollúban is
 
elátkozom a nagy hamist
 
– elnyer lányt-pénzt-lovat-nyerget
 
(elnyer lányt-pénzt-lovat-nyerget)
van ínségnél keservesebb?
 
merre mécc mesém fonala?!
 
mi síbság lett-légyen-vala
 
– ráment révre vámon veszett
 
(ráment révre vámon veszett)
veszett réven vámra ráment:
 
Vendel volt s egy életpálya
 
sanyaró létániája
 
– mondjátok reá az áment!
 
(mondjátok reá az áment)

 

 

 

Földnélküli

„Egy országot egy lóért!”… Odaadtam az országot, megkaptam a lovat. Azóta a száguldozás a hazám, a té- s tova nyargalászás az életem s amerre nézek, már nem is a horizont nagy öble tágul velem – én magam tágulok. Soha boldogabb királyt, soha!

 

 

 

Férjmérő

Piroska – hozzám értetve a „maritometert” (férjmérőt), a skálán leolvassa, úgy mondja:

– Ha nem is talpig, de… elég becsületes. Amit összekoldul, hazaadja; csak ne lenne olyan nagybélű s ez meg ne vinné el azt a kicsi hasznomat, amim lehetne rajta!…

 

 

 

Egyetértés

– – – csak így, még sokáig, ilyen szép egyetértésben, én Édesem, mielőtt utoljára összerúgjuk a port, ahogy  port-a-porral  összerúgni csak a por tudja, amivé halálunkban porladunk: csak így, ilyen szép egyetértésben, én Édesem – – –

 

 

 

A Nap és a birodalmak

– balga ember, ki abban kevélykedel, hogy a te birodalmadban sohasem megy le a Nap… – hát törődik a Nap a te birodalmaddal…?! – – –

 

 

 

Strindberg

Csatlós Jánosnak

 
leszálltál hát mennyekből Földünkre embersors
 
vágyakozás teli szívvel Indra leánya
hogy apró végzetediglen összetörődj emberkő
 
görgetegünk robajában

 

 

 

Hullaszag

felérzem orrmányom
 
cimparemegésén
szarkofág-márványom
 
cinezett bélésén:
„hullaszagot érzek!”
 
– ólomba kajátom
akkor veszem észbe:
 
ez már a sajátom

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]