Balkezes bók
Édes Hölgyem maga gyönyörű! |
Édes Hölgyem maga gyönyörű! |
Édes Hölgyem maga gyönyörű |
|
gyermek lehetett kislány korában |
Mama mondta: cuki hétéves |
Papa mondta: csuda szépséges |
hogy a masnija milyen édes |
|
ide fényképét: hadd adoráljam! |
|
mi volt fortélya: árulja el! |
hogyan csinálta árulja el |
|
hogy hervadása szívet szakasszon: |
megbabonázott-megőrjintett |
abból a tündérszépből mint lett |
|
e ráncos rapcsos rút öregasszony?! |
|
|
Lutri Mara Dícséreti
s’ eggy s’ némely pimaszériák |
mint bűnnek üszke-korma rám |
delej gyanánt olykor, Marám |
oly pözsdítő mint bor, Marám |
s kolibriként, ki karmol ám, |
formán. Homér s az Alkorán |
se jobban, mit ma vall, Marám |
e szívecs és zavart parány- |
Júnóként tündökölsz, Marám! |
de bárha Mén Marót – Zalán |
se tud vigasztalót ma bán- |
Egy horgas ág a Normafán? |
hogy özvegyül, botor Marám |
mi összvegyűl: kotordssza rám |
majd ölts talpig-gyász szarafán- |
díszöltözéket, Mara! Rám- |
borulandsz s elalélsz, arám: |
„ezt én tevém, ezt én… !” – Marám |
ahány cserény, ahány karám |
rólad nyerít, arany Marám! |
…Rég volt. Szívemnek hámorán |
ha meg nem olvadtál, Marám |
már nem fogad be kámorám: |
…mint leszakadt latrinafán! |
Sirasd magad – Lutri Marám |
Luttor Marának, bocsánatkérő |
testvéri szerelemmel, 1954 05 30 |
|
Bávaság
bávának neveztek – már hiába bánom |
bebizonyosodott az én bávaságom |
|
ujjal mutogatnak – ott megy a bávácska! – |
s ilyenkor kinyílik zsebemben a bicska |
|
hol? mék? ki mer engem nevezni bávának?! |
Ripők! – Hát nem báva?! Jaj uram: bocsánat |
|
de azért csak folyik ez a lebávázás |
elébem-vihogvást útból-elugrálvást |
|
sarkon előlesnek – jól kibánnak velem |
idült bávaságom nehezen viselem |
|
púpos? bicebóca? tán kacska a lábam? |
bávaság dolgával nem vagyok tisztában |
|
bazsalygok megjátszom Szürkék Hegedősét |
arcomra kiül a mulatságos blődség |
|
kirakatba tettem lelkem bávaságát |
pukkad kofa kispap nevetnek nagyságák |
|
milyen a nem-báva? figyelem másokon |
miközben sunyítok s bőszen báváskodom |
|
nem kell cédulázni ráböködni külön |
meglátszik magától forgó szamárfülön |
|
el se gágintottam s már akár a kacsán: |
belső kancsalságán járás belső gacsán |
|
– jó ég a tudója mért hogy annak látnak |
hisznek bélyegeznek s ugratnak sajátlag |
|
bávának születtem holtig az maradtam |
billoga bőrömön radírozhatatlan |
|
|
Svájci bicska
(Borbándi Gyulának)
dóm-bazárba jösszte jösszte |
hátha lelsz olyant is közte |
|
melyet jópénzért kínálnak |
|
húsz kés! s mind bekattantható! |
|
készség – tollkés zsebreszelő |
|
– ahol csillan a halomból! |
|
gyöngyházékes nyeles vége |
|
rajt’ a lánc! arany ciráda |
lombfűrésszel kombinálva! |
|
svájci bicskád ha meglelnéd |
|
ne mondhasd hogy nagy hiába |
|
Szent Antalnak – itt az oltár – |
térbetyülj le! hálálkodjál! |
|
félpénz érte s szent a szándék |
|
bár bicskád én veszem neked |
|
turkálj benne! ott lesz közte! |
dóm-bazárba jösszte jösszte |
|
|
Magyar Epimenidész
– mék csatába? nincs már: |
|
s Botonddal – pünkösdre – |
|
|
Elefántürülék
a tehetségtelent nem bántom – őt nem |
|
ócsárolom ő arról nem tehet |
de ki nem tetszetős az tetszetőtlen |
|
s e rondálkodás a te eseted |
|
te-tetszetőtlenséged az irombaságig |
|
– az elefántürülékségig fajul |
a Visszataszítás Barlangja ásít |
|
rád – visszataszíthatatlanul |
|
ha alá-s belepotyogtál: megvigyázzad |
|
nem potyára ontod bűzhödelmedet |
poklod gyászdalával kísér a gyászhad |
|
számadatoltattál és a számadás: |
se dísztemetés se Feltámadás – |
|
saját vers-ürüléked mi eltemet |
|
|
A lócsászár
|
kellett hombár és harács?! |
|
szablyám is csak bajnak van! |
|
|
Rassz nő
ernyő alatt csini-kurvincám |
|
hintál a didije felhintál |
zimankó viharba’ furt kint áll: |
|
villant a forgó ernyőjével |
dacol a hóval hővel hévvel |
|
slicce-babrálja meghantálja |
„gyere héderre! rá pinára! |
|
s hoz is tucat frájert hepajra: |
|
van kaja cigi steksz hálózsák |
|
hajnaltájt tér meg emberéhez |
csak velem tud: izgul elélvez |
|
duplaágyon a lakókonyhában |
beseggelünk lelóg a lábam |
|
ernyő alatt csini-kurvincám |
|
|
Surrancsárok
(19. sz.-i „suttyon-kukkon beköszönők” apológiája)
|
ajtód résnyit ha kitárod – |
nem vagyunk mi surrancsárok! |
kin tavalyrul verés sajog – |
ne félj attó’ ablak-ajtó! |
csak mi illik csepp húgomra: |
melltű hajtű bross – kiskevés |
(ej! …mi ez a gyüszmékelés?) |
bársonydoboz tükrös csodás |
(jaj!… mi ez a csipcsapkodás?) |
ajakrúzs-tál gyöngy szelence – |
– fel ne nyisd! télahra! …félő |
még lebuktatsz: hogy zenélő |
(kis Julcsával pesztonkáddal |
nézetnők meg: fenn ki járdall? |
mintha szálán s ágy-alkóvba’ |
neszezést hallottam volna |
mintha sajton egér rágna… |
macska-fogja… ugyan Drága! |
– nem jár senki: dunyha alatt |
gyermecskék is mind alszanak – |
hagyd el Drágám: elkártyázunk…) |
küszöbön a rés fényesebb – |
nyugalomság! most – olajra! |
majd ha errejárunk s újra |
suttyom-kukkon beköszönnénk – |
házőrzőt?! gyors mérge-nyelni |
dugig zsákzseb! subabélés! |
csitt! csak semmi mezgerélés |
árnyékmódra párolog – már |
künnebb volnánk: kőoroszlán- |
kapus kerten – künn az utcán! |
vajh’ enyhülnél meg irántunk! |
házad! hollód nem ránk károg: |
nem vagyunk mi surrancsárok |
|
|
|
Népszerűség
egy – biciklit küld a másik bugylibicskát |
egy meg madarastul rézarany kalitkát |
|
helyre hugincáját hajtja a negyedik: |
kacér-szemérmelős s móddal ingerkedik |
|
az ötödik javas gyógy-herbáriumot |
melyből a lepréselt kakukkfű kizuhog |
|
ollót városatlaszt pipát pápaszemet |
szentképen pinaszőrt postáznak mindenek |
|
nyakkendőmre tűvet mellfodromra násfát |
a tizedik küldi istene áldását – |
|
bárcsak hasznát látnám!… lábam nem pedáloz: |
sütkérezni dőlök rom templom falához |
|
kacér meztelennek bárcsak hasznát venném: |
elered a könnyem áldozó szerelmén |
|
|
A konfabulátor
„egyszer ahol kikötöttünk |
|
az volt csak a gyöngyélet! …míg |
|
nappal bankot robbantottam |
|
svájci Kastély s Arany Hárem |
|
mennyi lagzi tor tivornya |
hányszor volt felmagasztalva |
|
tőle-szöktetett menyasszony |
|
melyeknek hogy ő lett vón’ a |
|
mint lesz Múlt a múlt: elvásott |
|
lovagolvást – élet-delfin |
ejszen egyszer még megírja |
|
|
Az ezerkettedik
halljad intelmem és megszégyelld magad |
|
te philoktetészi Bűzhödelem! |
hisz’ csak a varangyi verejtékszagot: |
|
húgyszagod érzem minden verseden |
|
többet nem érdemelsz e gyors szonettnél |
|
s annak se mind a tizennégy sorát |
vajon nem inkább derest érdemelnél |
|
s arrahúzva hogy ég szakadna rád |
|
te – te Múzsa-Honban örök hazátlan |
|
mert jóllehet unásig „avantgarde” a témád |
termékeny hatvan évem hombárjában |
|
|
szonettet mely betölti teorémád |
méltót egyet se leltél: csak-azért-se! |
Bárd-és Varangy basztárd keresztezése |
|
|
Sanyaró Vendel létániája
|
csúfol búbol gyolkol gyötör |
|
– nem lelek rá a setétben |
|
(nem lelek rá a setétben) |
|
volt egy sovány kis malacom |
|
etetném hogy felhízlaljam |
|
szúrnám sütném falnám: baj van |
|
– elcsalta a komámasszony |
|
(elcsalta a komámasszony) |
|
egy cigányom vályogvetett |
|
– attul lettem lelkibeteg |
|
(attul lettem lelkibeteg) |
|
volt egy hajdúm harangöntő |
|
másznám tornyon lajtorjámat |
|
hol a harang? mi a bánat?! |
|
– hazuglári nagy Fillentő |
|
(hazuglári nagy Fillentő) |
|
|
– lőccsel fizet jó vastagon |
|
(lőccsel fizet jó vastagon) |
|
volt hű ebem – sintér a vőm |
|
ő hogy majd elbánik véle: |
|
– de már kutyaszámba se vőn |
|
(de már kutyaszámba se vőn) |
|
|
csudát teszek – mindhiában |
|
– isten se ismer meg másnap |
|
(isten se ismer meg másnap) |
|
hitten-hiszem nagy az eszem |
|
jár a kártya cinkelt csomag |
|
keresztútnál zöld erdőben |
|
|
kátrányban is tollúban is |
|
– elnyer lányt-pénzt-lovat-nyerget |
|
(elnyer lányt-pénzt-lovat-nyerget) |
|
van ínségnél keservesebb? |
|
merre mécc mesém fonala?! |
|
mi síbság lett-légyen-vala |
|
– ráment révre vámon veszett |
|
(ráment révre vámon veszett) |
|
veszett réven vámra ráment: |
|
Vendel volt s egy életpálya |
|
– mondjátok reá az áment! |
|
|
Földnélküli
„Egy országot egy lóért!”… Odaadtam az országot, megkaptam a lovat. Azóta a száguldozás a hazám, a té- s tova nyargalászás az életem s amerre nézek, már nem is a horizont nagy öble tágul velem – én magam tágulok. Soha boldogabb királyt, soha! |
Férjmérő
Piroska – hozzám értetve a „maritometert” (férjmérőt), a skálán leolvassa, úgy mondja:
– Ha nem is talpig, de… elég becsületes. Amit összekoldul, hazaadja; csak ne lenne olyan nagybélű s ez meg ne vinné el azt a kicsi hasznomat, amim lehetne rajta!…
|
Egyetértés
– – – csak így, még sokáig, ilyen szép egyetértésben, én Édesem, mielőtt utoljára összerúgjuk a port, ahogy port-a-porral összerúgni csak a por tudja, amivé halálunkban porladunk: csak így, ilyen szép egyetértésben, én Édesem – – – |
A Nap és a birodalmak
– balga ember, ki abban kevélykedel, hogy a te birodalmadban sohasem megy le a Nap… – hát törődik a Nap a te birodalmaddal…?! – – – |
Strindberg
Csatlós Jánosnak
leszálltál hát mennyekből Földünkre embersors |
|
vágyakozás teli szívvel Indra leánya |
hogy apró végzetediglen összetörődj emberkő |
|
|