Üvegkoporsó

(mese)
volt egyszer ezegyszer
 
egyszeri királylány
akadt hozzá párnak szegény vándorlegény
minden boldogsága
 
elsőfüves bárány
ott élt a Vasorrú keserű kenyerén
történt hogy a Bába
 
nem volt jókor résen
elnyomta a kásafújás buzgósága
a legény belesett
 
ajtórepedésen
s látta a királylányt nyakig kulcsra zárva
itt egy tüzes sárkány
 
ott más haramia
ül a kunyhó árkán Vasorrúnak szolgál
életével kell majd
 
annak lakolnia
aki szép királylányt szabadítni próbál
vándortarisznyábul
 
veszi piculáját
veti mérgezett kút békafenekére
szipirtyó tündérek
 
üstöllést instállják
sűrű hajlongással úgy vezetik félre
fáskamra padlatán
 
kunyhóra csempészik
széplány kamoráján ülnek ölelkeznek
rálakatolással
 
életük elvégzik
ütött végórája két árva fejüknek
rájukcsapni készül
 
lúdvérc denevérnép
vámpírok hogy szipják s ők hogy vérük ontsák
szép rimánkodással
 
irgalmukat kérnék
csókjuk szerelmetes búcsú-mártíromság
már hantolnák őket
 
behánynák döngölnék
kivájt tökön mécs ég diadalünnepnek
vámpírnyerítéstől
 
visszhangzik a környék
Bábánál boszorkányszombatot sürgetnek
mikoron – hallga csak
 
piszt se! csiba! hallga –
Éva-adta Ádám-ette bűnös alma
mutatkozz meg nagy-szent
 
szerelem hatalma!
s egy izrom a testben nincs egész meghalva
királylány ölében
 
izrom-élet robban
legény keze-lába nagyot túr kilábol
szökellj fel szerelmem
 
ki vagy a karomban
kiszállunk királylány deszka-éjszakából
borul a világrend
 
gonosz-vetélésre
tűzeső verdesse aki Bábája van!
hallod-e Vasorrú
 
istenteremtése:
mátkám-és kegyesem királyi hajadon!
üvegkoporsóban
 
tartjuk lakodalmunk
– keserves látása boldog ölelésnek
ha élnünk nem lehet
 
sem lehet meghalnunk –
ez legyen Vasorrú örök büntetésed!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]