Sole ipso
|
Pete Györgynek
| egyszer csak – ledobbansz berezelve |
|
földdé leszel – a Földé így leszel te |
|
| el mind mi kötött a Földhöz: a szálak |
| onnan kezdődő hipotermiádat |
|
| a Földé se vagy már: gazdátlan józan |
| s egy-szűz-eszméletlen reflexióban |
|
|
Nocturne
| ott a Holdon fenn a Holdban |
| másik Hold van telihold van |
| mindig holdi holdvilág van |
|
|
szívszerelmem! Hold amíg van – |
|
|
szemlélheti – káprázhatja |
|
| holdsütötte tengerszemmel |
| Lúna lányát tartom szemmel |
|
|
elhanyatlón Hold-szarvában |
|
Hold az is ha leple-oldja: |
|
| s melyre sudár harisnyája- |
| húzza – dundi combsólyája |
|
|
letekint a holdsarlóból – |
|
merre mórálsz? hol halódol? |
|
holddelejtől lettem bátor |
|
| nagy rajzás van ráajzás van |
|
|
imbolyogva – fel a kémény- |
|
| bokán! ikráján! ha térdén |
| csikló talpacskán elérném! |
| nyúlna értem – hol vagy holdvak? |
|
|
nyílj meg tágra holdi szemmel |
|
szeress drága szerelemmel |
|
véres számmal holdlakónak: |
|
| Földnemadta lány az égből: |
| – telihold vár! jöjj! elégülj! |
| holdfelkelte – holdeltelte: |
| ágyak bágyadt vágyak telte |
|
|
megfürösztlek hő nagy árban |
|
nem ereszt ő soha vissza: |
|
| ott a Holdon fenn a Holdban |
| másik Hold van telihold van |
| mindig holdi holdvilág van |
|
|
szívszerelmem! Hold amíg van – |
|
|
Szuburbia
| a hajába jázmin az ékszer indián |
| – szeretlek kéjmámorkertes szuburbiám |
|
te idekacsintasz kéjtitokcsapodár |
|
kertészlányt formázó paradicsommadár |
| csak oldalpillantásod is: visszaölel |
| s rózsaojtó ollóm benned párjára lel |
|
fényes üzletsoron patika pék szabó |
|
templom – van is közel minden meggyónható |
| ha kell: világváros – kézkinyújtásnyira |
| ihol van! szeretlek-áldlak szuburbia |
|
| ki nékem Láiszom Phrűném Lámiám |
| vagy – japáncseresznyés fürtös szuburbiám |
|
te mindig azt nézed mi én-üdvöm-javam |
|
s nem baj hogy hétszám szentheverde napja van |
| babrán keres-találkozik a két kezünk |
| s bekulcsolvást oly önfelejtve vétkezünk |
|
jöjj mezítlen nyakszirt előhulló hajék |
|
szobámba hol már csak az állólámpa ég |
| lehunyt lányszemcsóknak unt’-elég látnia |
| mi ágymelegsötét öled szuburbia |
|
| mi ringatag jár-kél-terít a csitri lány |
| s szomszédol is – édes-kertes szuburbiám |
|
mi gyakran cseréled virágszoknyáidat |
|
te rámszabott cseresznyeszájú áhítat |
| felémhintáz dalol gitárján hangicsál |
| Flórának hívják szűz de rosszul tűri már |
|
szülői szomszédék intik tőlem pedig |
|
a lányt ki – nem sejtik – nékem cseperedik |
| s hogy mikor kell kert végére surrannia |
| Flóra tudja már – hozsánna szuburbia |
|
| ha másegyébért nem – a hársillat mián |
| kert végén szeretlek nyáréj-szuburbiám |
|
míg más tornácon át egy másik pár oson |
|
párnás lombos lugasba lépünk párosan |
| már gondolatára megmámorosodik |
| hogy ő az első ház és én a második |
|
ahogy csak Flóra tud meztéláb és sunyin |
|
aláiramlik a nyírt gyep bársonyán |
| már csak a sövény-lyukon kell átbújnia |
| – s lábvillájába csíp szorít szuburbia |
|
| íly burukkolva megesni-borulni rám |
| te tudsz csak kegyesem titkos szuburbiám |
|
te kiben minden második ház oly iker |
|
hogy Flórának futni remegni jönni kell |
| te holdviláglányelnyelő aranyeső |
| s a zálogbúcsúcsók mi szárnyaverdeső! – |
|
fényes üzletsoron patika pék szabó |
|
templom – van is közel minden meggyónható |
| ha kell: világváros – kézkinyújtásnyira |
| ihol van! szeretlek-áldlak szuburbia |
|
|
Üvegkoporsó
| akadt hozzá párnak szegény vándorlegény |
| ott élt a Vasorrú keserű kenyerén |
|
| elnyomta a kásafújás buzgósága |
| s látta a királylányt nyakig kulcsra zárva |
|
| ül a kunyhó árkán Vasorrúnak szolgál |
| aki szép királylányt szabadítni próbál |
|
| veti mérgezett kút békafenekére |
| sűrű hajlongással úgy vezetik félre |
|
| széplány kamoráján ülnek ölelkeznek |
| ütött végórája két árva fejüknek |
|
| vámpírok hogy szipják s ők hogy vérük ontsák |
| csókjuk szerelmetes búcsú-mártíromság |
|
| kivájt tökön mécs ég diadalünnepnek |
| Bábánál boszorkányszombatot sürgetnek |
|
|
piszt se! csiba! hallga – |
| Éva-adta Ádám-ette bűnös alma |
| s egy izrom a testben nincs egész meghalva |
|
| legény keze-lába nagyot túr kilábol |
| kiszállunk királylány deszka-éjszakából |
|
| tűzeső verdesse aki Bábája van! |
| mátkám-és kegyesem királyi hajadon! |
|
| – keserves látása boldog ölelésnek |
| ez legyen Vasorrú örök büntetésed! |
|
|
Az emigráns
| tegnap tovainternáltak – holnap |
| héthatáron túlra toloncolnak |
|
úgy irígylem aki vesztegel! |
| nem a pólyahordó eszterágat |
| nem a házat utcát és országot: |
|
én a bolygót tévesztettem el |
|
| más hazátlanok honukba térnek |
| mért maradtam én néger fehérnek |
|
színre-szagra más-és idegen…? |
| merre lett vón’ eredetvidékem |
| s hol a torkolat kiszabva nékem |
|
tengerár hol elhal énekem |
|
|
Éjféli látogató
| valaki pályázik a lábaimra |
|
valami büntető bivaly erő |
| bokánál belémlép: bivalygoromba |
|
bivalypofáján szadista derű |
|
| még be se jelentette érkezését |
|
és már zsibbadása febizsereg: |
| érzőmozgató csali-setétség – |
|
szűkölnek az apróosztóerek |
|
| rákapcsolja jó-benn az izomklónuszt: |
|
sajgat a krajcáros istennyila |
| beleáll a görcs és hülyére kínoz |
|
annyira elgyaláz és annyira |
|
| alátipor hogy emberlénykörömből |
|
lerúgva falam verem-vakarom |
| és ahogy az elejtett jószág bömböl- |
|
ráng – dörömbölök mint a vadbarom |
|
| mi ez a fájás ami legbelülnen |
|
van és hol van az a legbelülebb? |
| hogy a hasgatására fel kell ülnöm |
|
s ólam falába vájnom körmömet? |
|
| járni járni őrjöngő kergületben |
|
kegyelem-esdeklőn: ne már! elég! |
| jaj csak ne kellett volna megszületnem |
|
és lennem ez a hústest-martalék |
|
|
Áttűnés
| mint a tűz fészkéig leégett |
|
| se igét se igézet-metaforás |
| se tömjént se madonnát se |
|
| a pattant húr: nincs mivel – |
|
|
Életévszakok
| amikor állni oly nehéz lesz |
|
| amikor ülni oly nehéz lesz |
|
| amikor feküdni oly nehéz lesz |
|
| amikor aludni oly nehéz lesz |
|
| amikor lenni oly nehéz lesz |
|
|
|