Az elveszett vers
|
(hommage à Korngold)
| Édesem Mindenkém Csillagom Bogárkám |
| Angyalkám Báránykám Én-Párom Szívem |
| elhullattam felejtőkém öregárkán |
|
ha nagy néha rá-ráleltem kezdősorára |
|
hová lett hová-nem tavalyról-mára: |
| metruma csengése mind oly messze van |
|
| pedig tudom volt megvolt költemény volt |
| azt is hogy Lelkecském rólad szólt neked |
| leragyogott rád – vers-tűzdelte égbolt! – |
|
szemérmes szóval tehozzád Szerelmem |
|
ahogy akkor megadatott kiénekelnem |
| azt a zsongást: az volt a dal! a te éneked – |
|
| nyájas küzdőtársam megjártuk poklainkat |
| s lám nem maradt egyetlen strófája sem |
| de kósza csengése még ringatva-ringat |
|
ódon dallamra ment – mindegyre hallom |
|
oly vallomásos s oly szent szerelmi dallam |
| hogy ha én nem hát te tán: te! Édesem |
|
| dúdolva ha ráhibáznál és felidéznéd |
| azt az öledbe-fészkelő burukkolást |
| hogy mi ütemre ment mi volt a mérték |
|
– a felszárnyalása s az a hosszan kitartott |
|
zengés: csak árad-árad sehol nem érve partot – |
| pedzed már? Bolondos Édes-Egy Enyém no lásd |
|
| – az indítást! a kezdő szót! csak annyit |
| mondjál s én mind a gyöngyöt majd felszedem |
| pendül a Vers! idevillan! csillámlik-aranylik: |
|
a Vers mit akkor kaptál az első találkán |
|
Édesem Mindenkém Csillagom Bogárkám |
| Angyalkám Báránykám Én-Párom Szívem |
|
|
|