Kantiléna

Titokzat édessége

(egy 17. századi „virginál” játékasztalára arany betűkkel festették oda üzenetét a fának, amelyből a hangszert készítették:

DVM VIXI TACVI – MORTVA DVLCE CANO)

a fának ha édes titka van

a gesztje a rostja nyugtalan

tilos csengő hangot adnia:

Dominus Illuminatio Mea

titkát zárvatermőn tűrnie

kell – Kürie Eleiszón Kürie

sors ki belőlem hangszert csinál

keze alatt lettem Virginál

a mester ki engem felhúrozott

szólt: emberek közt légy istenhozott

csendültem is hangos-megéledőn:

DVM VIXI TACVI – mond arany betűm –

„míg éltem hallgattam hallgatagon

mint ki titkát magának tartja meg

holtomban Édesemet kiadom

és belereszketve – énekelek”

Öregbéres dala

megbántott úrasszony jaj kiteszi szűröm

jaj kiteszi szűröm megbántott úrasszony

másként-hízelegnem magam-megbecsülnöm:

dörgölődznöm kéne – hozzáoldalognom

ebédet se kapok: koppon megtorlásul

koppon megtorlásul: ebédet se kapok

megtanulhattam vón’ immár egybül-másbul

hogy kitett szűrömmel az utcán maradok

csak mert megbántottam édes-egy úrnőmet

édes-egy úrnőmet csak mert megbántottam

vissza kommenció tarisznyán előleg:

béres-szállásbul is jaj kiver – holottan

ha most ráborulnék csókkal csuklójára

csókkal csuklójára ha most ráborulnék

hátha bocsánattal ice bor kijárna

s menten felderülne a virágos környék

kúrián kertjében magos tulipánfa

magos tulipánfa kúrián kertjében

megenyhült szigorral jóestét kívánna

s régi kegyelemben elbocsátna szépen

megnyugodva térnék kuckómba vackomra

kuckómba vackomra megnyugodva térnék

hozzálopakodnék holdtölt’-alattomba’

s ágyán a királlyal tudom nem cserélnék

Bírói végzés

’to let the punishment fit the crime’

W. S. GILBERT

ha ki szülinapról megfeledkezett

ne emeljen rá senki sújtó kezet

ne hergelje sintér ne bántsa bakó

legyen a közénkpottyant holdlakó

ne lássuk meg ne értsük jajszavát

vonjuk köré a megnémulás falát

s imígyen vizet-tüzet tagadva meg

tőle – bárhol bitangol rí remeg

dobbanjon le! most nyomban – és ehejt!

ki szülinapot ily galádul felejt

megjavulásról tegyen bár új hitet

el vele! takarodjék a kiközösített

s kiverve bitangoljon szerteszét

ki köszönteni felejti Kedvesét

Kantiléna

Édesemnek

juj kinek a fényképe van itt szemben?

ki van az eszemben?

mi van az eszemben?

ki a kirakatnál úgy döbben a Valóra

mint elmulaszthatatlan

Fülbevalóra

ki bár kontytól bokáig felékszerezve

áll – mind újabb Fülön-

függőt szerez be

mit lehet annak akinek mindene van már:

„venni”?! Olyat nem árul

Velencei Kalmár

ha csak nyitogatja a fénylése idelobban

ami van az ékszeres

lidiládi-ladilomban

van mit rejtsen a zománcfioritúrás szelence

– annak akit így kegyel:

szeret a szerencse

az Amforatestű! – Habokból! – Meseszép Heléna

ki ha csak egyet szól az

már kantiléna

a buggyanó nyak meg az a csipke ingmell

a fényképről üdén ahogy

idecsilingel

ki keblére-tűzött óriás Opál Oválját

a vele-betelni-nem-tudók

versenyt csudálják

mind számolnám mint a hipnotizált hülye –

hány kösöntyűje násfája nagy

színházi gyűrűje –

kerubin-foglalatban a rubin-türkiz-topáz

ki izzásával odavonz

vakít és babonáz –

juj kinek a fényképe van itt szemben?

ki van az eszemben?

mi van az eszemben?

Az elveszett vers

(hommage à Korngold)

Édesem Mindenkém Csillagom Bogárkám

Angyalkám Báránykám Én-Párom Szívem

elhullattam felejtőkém öregárkán

ha nagy néha rá-ráleltem kezdősorára

hová lett hová-nem tavalyról-mára:

metruma csengése mind oly messze van

pedig tudom volt megvolt költemény volt

azt is hogy Lelkecském rólad szólt neked

leragyogott rád – vers-tűzdelte égbolt! –

szemérmes szóval tehozzád Szerelmem

ahogy akkor megadatott kiénekelnem

azt a zsongást: az volt a dal! a te éneked –

nyájas küzdőtársam megjártuk poklainkat

s lám nem maradt egyetlen strófája sem

de kósza csengése még ringatva-ringat

ódon dallamra ment – mindegyre hallom

oly vallomásos s oly szent szerelmi dallam

hogy ha én nem hát te tán: te! Édesem

dúdolva ha ráhibáznál és felidéznéd

azt az öledbe-fészkelő burukkolást

hogy mi ütemre ment mi volt a mérték

– a felszárnyalása s az a hosszan kitartott

zengés: csak árad-árad sehol nem érve partot –

pedzed már? Bolondos Édes-Egy Enyém no lásd

– az indítást! a kezdő szót! csak annyit

mondjál s én mind a gyöngyöt majd felszedem

pendül a Vers! idevillan! csillámlik-aranylik:

a Vers mit akkor kaptál az első találkán

Édesem Mindenkém Csillagom Bogárkám

Angyalkám Báránykám Én-Párom Szívem

Töredékek

1

kolostoron a konyhának

nyársforgató szaga van

minden reggel flagellálok

egyet-kettőt magamon

az vagyok: a Mindig-Bátor

Önkorbács-és Flagellátor

hab hátamon bikavágni

csökömet felragadom

2

radár a szívemen

madárral üzenem

innenső ideggel

onnansó hideg lel

tündöklő tűntömön

tűnődni szűnt öröm

horpasztott hantomon

gunnyaszt volt fantomom

3

már tépő karmával pokolra száll velem

hagymázos rémálmom – a demokrácia:

csóró csiricsáré butik-zülledelem

– mert elektronikus? azért még Ázsia

nincs kedvem semmihez fal előtt ülök

rondául érzem magam kutyául ebül

s már a Turul-Súly alatt megsemmisülök:

Ország Lidérce horpadt mellemre ül

4

már csak hogy félős zabszemet szorítok:

öröm az hogy lyuk van a fenekemen

kiben a fellyülmondott zabszem a reménység

hogy e Spitál majdcsak elbánik velem

sápkóros lázrózsák hars étvágytalanság

meg ez – ez a Krónikus Létvágytalanság

nyughely!

nyugodj fejem nyugodt helyen

5

világéletében élt a világ

egyebet se tett – élte világát

fölötted nyíló cineráriák

koporsó-rálátás: bambuládád

érted kiabálnak – a képernyőjén

keresd meg magad: árad a sereg

mi szemérmetlen letűző verőfény:

körmöd nő s csontod felbizsereg

Rohanós

I

mit sietsz hová rohansz

újfent megintegessen?

holott amit terelsz: vén idődnek lomha nyája

mind tiéd! a rendőr hogy

ideintegessen:

„bácsika! miért rohan az autónak alája… ?!”

no de csak szaladhass

bolond: úgyis utolér

nagy bölöm Késértet… Futhatnékkal bezzeg

győznéd most: iszkolnál

csípjen meg a hóhér –

ha lassan ha gyorsan – úgyis kibeleznek

II

rohanós a dolgod s oly halaszthatatlan?

gadarénus konda vőn testedbe’ szállást?

malaszt-mulasztani csörtetsz mint a vadkan

s te-fontos dolgodban nem ösmersz megállást?

te-dolgod egyszerre illyen sietős lett?

levegő-kapkodó szád is ni: habot túr –

(nem gondoltalak vón illyen eszelősnek

bár profil árnyékod idióta kontúr…)

már lekörözőkkel is versenyt szaladnál

s félpályás hátrányod vélnéd hogy parányi?

no de megtorpansz te még a célszalagnál:

célszalagnál fognak – zsupsz! – elparentálni

lecsendesedhetnél suton lelohadnál

lótás-futosással láthadd mire vitted

lábad is bicsaklik kezed is rohad már

– hamarost lemosnak: deszkán kiterítnek