|
Churchill beszélget atomügyi álomtitkárával (aki egyúttal személye körüli ürügyminisztere is) és agyba-főbe dicséri: nem csoda, hogy olyan pompásan látja el a dolgát, hiszen országos hírű lángelmeszakértő, fejben szerkeszt atombombát, stb.
A fojtó szivarfüstben a vállveregetéstől az álomtitkár őszinteségi rohamot kap, és arról kezd panaszkodni, hogy nem segíthet rajta, de – idegen: származásra-születésre idegen, minden hiába.
– Idegen? Hogyan-és mennyiben?
– Mongol beütés, Excellenciás Uram.
– Mongol beütés?! Hm… Folytassa. Részletezze.
És az álomtitkár folytatja. Igaz, beleilleszkedett az angol társadalomba, angol lányt vett feleségül, gyerekeit angol iskolába járatja – mégis, hasztalan minden: ha megfeszül se lesz belőle igazi angol. Mert azt még tudja, hogy Angliának nincs írott alkotmánya, de már azt pl. nem tudja pontosan, hogy a Magna Cartát kik-hol és mikor írták alá. A királylistákat sem tudja pontosan, hogy ki mettől-meddig uralkodott, az angol sportot nem ismeri, nem élvezi, a krikettjátékot halálosan unja és mindenestül fölöslegesnek tartja: ő egész jól meglenne nélküle.
Churchill elhűlten hallgatja, kiveszi szájából a szivart és felhorkan:
– Mi-cso-da?! A krikettjáték hogy fölösleges? Azonnali hatállyal el van bocsátva.
És ajtót mutat neki.
Az álomtitkár hebeg-hápog; majd magához tér és indignálódva tiltakozni kezd:
– Mit? Csak úgy máról-holnapra elbocsátani, engem?! Az atomügyi álomtitkárt, aki fejben szerkesztek atombombát és hamarabb, mint a nagy hadügyi komputer? Aki nyilvántartott zseni vagyok és országos hírű lángelmeszakértő? Aki angol lányt vettem feleségül? Aki minden szülői értekezleten ott vagyok? Aki ahová járatom a gyerekeimet, az angol iskolának új díszrácskaput csináltattam? Aki támogatom pénzadománnyal a sportegyesületeiket és aki, mint bolond műkedvelő műbútorasztalos – az Öregdiákok Klubjának gyööőnyörű-gyönyööőrű mahagóni emlék-wicketet készítettem, és aki ezt a politúrozott mahagóni wicketet a krikettklubjuknak ajándékoztam?! De Excellenciás Uram!…
Churchill-nek felcsillan a szeme. Kiveszi szájából a szivart, álomtitkárát magához öleli, homlokoncsókolja és így szól:
– Ajándék-wicketet, mahagóniból, a klubnak? Dupla fizetéssel – marad!
|