|
riasztócsengő-berendezéseket árulok betörések megelőzésére
– vajon erkölcsös-e az én üzletem?
– hiszen abban a szempercenetben, mihelyt a betörések megritkulnának, majd horribile dictu teljesen megszűnnének – elveszthetném a megélhetésemet
így hát mit is tagadnám, érdekemben áll, hogy a betörő urak asztaláról le-leessen nekem az a morzsa; hogy a betörések gyakorlata megmaradjon s ha netán a számuk felszökni talál, hát – magam abban vétlen lévén, nagy sopánkodással és fejcsóválva vegyem tudomásul, hogy az is az én malmomra hajtja a vizet
üzletelésem, riasztócsengő-berendezés eladásaim tehát, ha úgy tetszik, a bűnre alapítvák, s csak abba vethetem bizodalmamat, hogy a társadalom – bizonyos tisztes százalékig – erkölcstelen marad és betör
a templomban ha a persely körüljár, duplán adok; de nem mulasztom el kezébe nyomni a segédlelkésznek az újsághírt: a szomszéd plébániatemplom perselyeit az éjszaka kiürítették a fosztogatók
– …Nem volna üdvös az adakozás csekélyke hányadát riasztócsengő-berendezés vásárlására fordítani, szentatyám…?!
beleteszem a bogarat a fülébe. Megütközve rámnéz, a sekrestyébe vezet, a tiszteletessel sugdosódnak. Visszajön. Aláír. Elteszem a megrendelést és elégedetten ugratom be a motort, hogy a sarki kocsmában, emlékeztetőül, kipipáljam a templomocskát a térképemen
jut eszembe. Jaj már hogy el ne felejtsem leértesíteni titkos kapcsolatomat, aki majd telefonon, a betörő uraknak továbbadja a drótot
|