Ódon szonett

a fekete ökör már megtaposta   az agyaloccsantó hasított pata – neki csak ódon verset hoz a posta   ez a költészet alkonyulata a lusta délután – a tenger lusta   torlása – a mólón a kinti pad: a kőpad ahol a sziklát alámosta –   szortyog totyakos taknyos vén tata már nem errülvést fordul nem a mának   él – hanem arrulvást: beleréved ami vele történt s mint az ámok-   futó száll – visszanyelik az évek: fejest a múltakba! mennél hamarabb! a süket jelenből csak moraj marad