|
Jeromos nem is tud róla, hogy örökszépifjú tündére van – Euníke. A tündér évtizedeken át követi és minden nap Jeromos élete homokórájából ellop egy homokszemet
így gyorsítja meg órái pergését, napjai vonulását
nyolcvanadik életévében, születésnapjára, Euníke előlép és odaadja a felbecsülhetetlen ajándékot: az ajándék-életidőt, amennyivel Jeromos még az életét megnyújthatja: kerek tíz pirosbetűs nap meg az aranybetűs ráadás – – –
De örvendezés helyett Jeromos rívafakad:
– Ej, tündér, tündér! – szól megrovólag – mit tettél?! Ha igazán jó tündér lettél volna, nem elloptál, hanem belecsempésztél volna egy-egy homokszemet, hogy homokórám annyival lassabban peregjen és életnapjaim is suttyomban-alattomban hosszabbodjanak. Akkor igazándiból megcsaltam volna az Időt, senki észre se vette volna a turpisságot és én most nem lennék ebben a sanyarú helyzetben, hogy vissza kelljen fizetnem keserves-kamatos-kamatjával, Akinek-amivel tartozom!…
(minek hallatára a jó Euníkét elfutotta a pulykaméreg, és olyan-de-olyan csattanós kirájzulumot mondott, hogy Jeromos azon-ijedtében szörnyethalt – ezzel elpukkasztva a halhólyag életidőt.
Ezért már ide se cirkalmazhatjuk azt a kirájzulumot, pedig hej! be szíves-örömest kipróbáltuk vón’ – hogy vajon tűri-e a nyomdafestéket)
|