Caesar diadalmenetei

 

 

 

 

Sheep Walk Mews

Sárközi Mátyásnak

 
ez itt a Birkajártató Sikátor
 
avagylan Birkasétány Nyírfasor
tüzet nem fúj sárkány-orrlikából
 
de névváltoztatást nem javasol
csak annak megállapítását kéri
 
hogy e járda egykor birkajárta volt
s hol tornyok-tűhegye az eget éri
 
birkákra bazsalygott a birka Hold
ma hol tán helikopter horkan a tetőkre
 
a leget birkabégetés töltötte be
mert leszarva tartották azt ők örökre
 
s megöntözé a birkahúgy bő leve
azért te Vándor ki errejáró
 
célzattal belévetődnél céltalan
megemlékezz nyáji memóriáról
 
melyhez ősökről hárult szent joga van
a gyapjasoknak: szaguk-szentelte bűz
 
évszázadok beért faj-büdössége ez
s ha ki márványtáblán utcanevet betűz
 
ez az mi birkaságnak Fő Státust szerez:
ez itt a Birkajártató Sikátor
 
avagylan Birkasétány Nyírfasor
s rajt’ bár a sarki bár: a Bár világol
 
itt minden sarkon birka silbakol

 

 

 

Magpie Lane

Dr. G. F. Cushing-nak

 
szép oxfordi Szarka-Közben
két legény fekszik körösztben
egyik punk a másik afró
langaléta – egy sem apró
Szarka-Közbül szép Oxfordban
jő diákság libasorban
– a hatodik a hetedik
halkal átallépegetik
két részeget: letakarják
igazgatják fejealját
farmer szárán csurog a lé:
akószámra sör ment belé
fülbevalós orrkarikás
csupa csont de csak óriás
Szarka-Köznek fél járdáját
kézzel lábbal jól elállják
ez elfekszik hanyattvágva
nem hederít a cafkákra
begazolva-megápolva
nesze kocsma ne kápolna
az felböffen rúg is hál is
– egyfajta tútóriális
Úr vigyáz a részegekre
skótra írre négerekre
langaléta – egy sem apró
egyik punk a másik afró:
szép oxfordi Szarka-Közben
két legény fekszik körösztben

 

 

 

Egyházfi

 

(a wimbledoni JÉZUS–SZÍVE templomban a  dog’s body  aki volt)

 
kívülről fújta ájtat-anyagát
s ferdére tartva tályogos nyakát
nyájas szűzlánymosollyal mind pirul
s felmond misét keltául latinul
 
mert CUSTOS ő – koros – könyör-prebendiás
 
azért csak CORPUS CANIS ő és semmi más
úgyan hordozta ő nyitott tojás-sebét
nyakán a kárbunkulust hogy semmiség
és úgy fogadta bár mást undorít
mint szent hitünk megpróbáltatásait
 
mert CUSTOS ő – koros – könyör-prebendiás
 
azért csak CORPUS CANIS ő és semmi más
oltárt terített kelyhet rakosgatott
mint hogyha rendezgetné a színpadot
reggeltől-estig takarított – sokat:
padlót padot tartót gyertyacsonkokat
 
mert CUSTOS ő – koros – könyör-prebendiás
 
azért csak CORPUS CANIS ő és semmi más
koránkelő volt ajtószárnyat aki
jött a hívőnek hajnalban tárta ki
nyakferdüléses mosollyal pajkosan
mint ki nem számos a színen átoson
 
mert CUSTOS ő – koros – könyör-prebendiás
 
azért csak CORPUS CANIS ő és semmi más
s hogy mi vitte el? a tályog üszöge?
a szöges cingulus? infarktus ördöge?
nem édes-mindegy az már hetven felett?
…sírcellája szőrös deszkaláda lett –
 
mert CUSTOS ő – ki volt – könyör-prebendiás
 
azért csak CORPUS CANIS ő és semmi más

 

 

 

Mantegna: ’Férfiportré’

mért oly marconándi-durcás
e Mantegna ’Férfiarcmás’?
révületben látja: más van
Pantokrátor Égpalástban?
lányos angyalt lát ki éppen
kántál isten seregében?
ördögséget ki az Égből
zuhan isten seregéből?
Sátán Úr katlanja pezsdül
s angyal isten seregestül
hull alá: csak egyszer lássa
hozzádurvul arcvonása
limbus visszfényt lángesőben
piktor festi ránklesőben

 

 

 

„Caesar diadalmenetei”

vásznak kilence
 

Mantegna-kiállítás

Burlington-palota

 

felvezető

Gonzágák–Stuártok kincse!
Caesart hogy elénkvetítse
 
hol a művész mi a mérce?
 
magos mágus-csízió!
hogy vásznára felsegítse
és elközönségesítse
 
Hollywood bárgyú lidérce:
 
nem volt televízió
Mantegna ecsetje kellett
mágiás életlehellet
 
nekromanciája – hörgés-
 
horkanás az Orkuson:
holtak szállnak hadrakelnek
gallus foglyokat terelnek –
 
emberárja zúg és döng és
 
zeng – roppantulságosan!
 

első vászon

sasvezette sornyitó fal
 
háborút járt szépfiúk:
síppal-dobbal bronzsasokkal
 
megtérőbe’ légiók
zabráltak! s a hódítottat
 
itt hozzák a hátukon:
henceg véle hírnök-osztag
 
diadalplakátokon
 

második vászon

ostromtornyot ostromlétrát
 
faltörőkost kővetőt –
döntik a drága portékát
 
tördelték a törhetőt
palotástul templomostul
 
szobrok urnák: lába kél
mozdítható mind elmozdul
 
hozza száz ökrösszekér
 

harmadik vászon

puccos-peckes díszvállfákon
 
páncélt pajzsot vérteket
hoznak – honnan messzi várrom
 
kormos üszke integet
kincs özönlik hetyke vállon
 
véle gyöngy legényke lejt
(rőt redős palliumában
 
vén szabó ollót felejt)
 

negyedik vászon

diadalmat trompétálnak
 
s hol a vér virága hajt:
oltárhoz lát áldozárpap
 
hogy leöljön száz bivalyt
romvidéken kelta holtak
 
perzselt égen füstgomoly:
megy már kit-mit elraboltak
 
– viszi rablóhangya-boly
 

ötödik vászon

égzengés fáklyák kohorsza
 
bikazsongító zene
ki ő-szarvát aranyozta
 
Jupiter szent flámene
kisfejű korcs elefántja
 
nagy fülével földig ér
agyarán fogfájás bántja
 
szeme sem sok jót igér
 

hatodik vászon

barbár törzsfő koronája
 
herepáncél – melli vért –
serlege – s királyi tálja –
 
(kétszerannyi telivért
ér) rogyóban a legénység
 
kinek vállán érkezett:
arany korsó – ételkészség –
 
lóravaló vértezet
 

hetedik vászon

keze-lába megláncolva
 
feje horgad orra lóg
– kegyelemre?! barbár horda!
 
ergasztulumba valók!
sisakforgós légiósok
 
hajtják pereputtyukat
s tőtt cicéjű közte jó sok –
 
ebe sincs ki megugat
 

nyolcadik vászon

büszke nép alatta battyog-
 
tol-tülekszik-él-mozog:
rúdon lógázó tucatjok –
 
bronz mellszobros héroszok
zászlóerdők lobogása:
 
piros rongyot ráz a szél
trompétákkal nagy zajgásba –
 
maszlag kivel ember él
 

kilencedik vászon

tar fejére koszorúja
 
szárnyas nemtő csapni kész
hasbehúzza melledugja
 
peckelődő fő vitéz
ül a Caesar görgő trónnak
 
lassan forgó kerekén
két látó szemünk kigúvad
 
úgy bámuljuk te meg én
jönni-látni-győzni tér ő!
 
félmérföldes áradat! –
füstjéből e földigérő
 
fantom képírás maradt

 

 

 

Olasz szomszéd

kertekalján él a talján
elhízik a hivatalján
 
hízik hasra és pofára
 
sok ülésnek vastag ára
fánkkal akár a mesébe
tarisznyázza felesége
 
irodából jaj ne késs el!
 
sok üléssel seggeléssel
keressed ki a szükségest
s szeressed kis feleséged!
kertekalján hét imposztor
hét tányérból hétszer kosztol
 
mindenéből kizabálják
 
anyjuk csitítgatja párját:
csikbék-csőrös te-gyermeked:
tüledvalót szültem neked!
 
bőgő ricsaj rajcsúr járja
 
– egyiket veszi karjára
a másikat náspágolja
(kipárnázva tárt hátulja)
kertekalján házifogság
ilyen a talján boldogság
 
ámpolnás a házioltár
 
ott sirasd el aki voltál
legényélet vigodalma
aki voltál piros alma
 
nősző voltál s kicsapongó
 
mártogatvást hártya-rontó
s aki lettél kertekalján!…
ravatalján rí a talján

 

 

 

Hullámsír

tengerjáró népnek
 
nem futja cipóra
zsoldját elzsugázza
 
bárcás elszedi
hívja tüdőtépő
 
vízalatti bóra:
kiterített zsákját
 
papja szenteli
melle csupa szív- és
 
lánytetovatúra
körül tomporáig
 
csók és vallomás
kikötő-gangrénán
 
nem segít a kúra
ládán fényképekkel
 
zárolt dögrovás
nagy a tengerjárás
 
cápabarázdája
rakodója lármás
 
hars hajófenék
kardhal kalapácshal
 
alattomos rája
gyomorelemésztő
 
éhes tűzben ég
tengerjáró népnek
 
vízitemetőjén
zsákbavarrt kísértet:
 
súvadó tetem
fúró barlangokban
 
fordított verőfény –
nincs engesztelőre
 
fél petákja sem
tengerjárók hantján
 
nem nőnek virágok
nem hajt szarkaláb se
 
fű se lomb se lonc
pántos rozsdájába
 
ikra lé szivárog:
horgonyozza sírját
 
jeltelen kolonc

 

 

 

Vaspata

szigetországi búnborongó
szegény szigetország Egének Hajlata
rajtunk végigtipró vágtázó Vaspata!
ámbárvást mérsékelt égövünk alatt van
ember hajlokának igen lakhatatlan
szakad szakadatlan: égből jő a bánat
s ezért alkalmatlan ember hajlokának
nedves-és szomorkás: mennyből jőddögélő
s nincs benne körforgás – kárhozatra érő
cudar-egy Éghajlás: Égalja-Padlása
alig pislál-s dereng felleg-feltorlásba’
miért is nevezik Országos Esőnek?
mondanák Országnak-Világnak elsőbbet!
nincs erre sugaras Napnak égen hézag
s egyetlen évszaka van: az Esős Évszak
nincs Déli Verő itt! – lángzó meredek Fény!
csak fali csurgáson futó csurom-repkény
van ki kompon szökve megyen Franciába
(– mely gyengeszívűség indulgenciája!)
olyik Egyiptusért Ciprusért bolondul
olyik mén Spanyolba vagy Olaszba sodrul
– búvik ő Nap elől s hars honvágya támad
egy-két hétnél nyarát nem bírja továbbat
uszonyával paskol tátog kopoltyúja
tenger esőfelhőn úszkálhatnék újra
álmodozva jár-kél: „úgy-de-úgy ázhatnék
s videómmal szemközt ’honn – be–teázhatnék”
…Látta-megsínylette – adaját lerótta:
a könyökén jő ki Nap és Európa –
teát főz ablakát jégeső paskolja:
égre vert Vaspata!… neki – habostorta

 

 

 

A kirájzulum

Jeromos nem is tud róla, hogy örökszépifjú tündére van – Euníke. A tündér évtizedeken át követi és minden nap Jeromos élete homokórájából ellop egy homokszemet

 

így gyorsítja meg órái pergését, napjai vonulását

 

nyolcvanadik életévében, születésnapjára, Euníke előlép és odaadja a felbecsülhetetlen ajándékot: az ajándék-életidőt, amennyivel Jeromos még az életét megnyújthatja: kerek tíz pirosbetűs nap meg az aranybetűs ráadás – – –

 

De örvendezés helyett Jeromos rívafakad:

 

– Ej, tündér, tündér! – szól megrovólag – mit tettél?! Ha igazán jó tündér lettél volna, nem elloptál, hanem belecsempésztél volna egy-egy homokszemet, hogy homokórám annyival lassabban peregjen és életnapjaim is suttyomban-alattomban hosszabbodjanak. Akkor igazándiból megcsaltam volna az Időt, senki észre se vette volna a turpisságot és én most nem lennék ebben a sanyarú helyzetben, hogy vissza kelljen fizetnem keserves-kamatos-kamatjával, Akinek-amivel tartozom!…

 

(minek hallatára a jó Euníkét elfutotta a pulykaméreg, és olyan-de-olyan csattanós kirájzulumot mondott, hogy Jeromos azon-ijedtében szörnyethalt – ezzel elpukkasztva a halhólyag életidőt.

 

Ezért már ide se cirkalmazhatjuk azt a kirájzulumot, pedig hej! be szíves-örömest kipróbáltuk vón’ – hogy vajon tűri-e a nyomdafestéket)

 

 

 

Ódon szonett

a fekete ökör már megtaposta
 
az agyaloccsantó hasított pata –
neki csak ódon verset hoz a posta
 
ez a költészet alkonyulata
a lusta délután – a tenger lusta
 
torlása – a mólón a kinti pad: a
kőpad ahol a sziklát alámosta –
 
szortyog totyakos taknyos vén tata
már nem errülvést fordul nem a mának
 
él – hanem arrulvást: beleréved
ami vele történt s mint az ámok-
 
futó száll – visszanyelik az évek:
fejest a múltakba! mennél hamarabb!
a süket jelenből csak moraj marad

 

 

 

Luxori bazár

itt két lábon hárman mennek
ott két lábon négyen vannak
 
ikrei lesznek emennek
 
hármasikrei – amannak
parti sásban hűs a fekvés
gyerekfejjel gyors a bakzás
 
nilusáradás a nemzés
 
gátolhatatlan fogamzás
 

(Luxor, 1991 12 18)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]