Gyászfátyol

irtóztatók a halottak   ahogy belénkcsimpaszkodnak lemúr-hosszú karjaikkal   s rajt’ kimarjult karmaikkal minket véresre csikarnak   élni-lenni így akarnak nappal jőnek éjjel jőnek   zsarnok emlékeztetőnek belénkvájják szívókájuk:   szopó vérpióca szájuk kő alatt és gyászkeretben   életkedvük telhetetlen urnán kriptán elvermelve   mintha külön kedvük telne – „riogassál! ébresztgessél!   egy keresztet értem vessél!” gyász és bú áramtelepje   jaj csak újra üzemelne – „töltsed! értem búslakodjál!   életáramodból adjál! nesze rúgás! nesze emlék:   úgy teremnék! újra lennék! ez a kicsi lélek-odva   holott benned mocorogva neked lennék te-halottad!   átkozott ki nem bán s otthagy hullaélet kamoráján   feledés tenger homályán”… lemúr-hosszú karjaikkal   s rajt’ kimarjult karmaikkal ahogy belénkcsimpaszkodnak   irtóztatók a halottak