Szabadkozó

 

 

 

 

A Mentül Nyájasabbhoz

lectori salutem
köszönöm olvasóm a nyájaskodást
 
türelmedet hogy nem vesztetted el
s mit füledbe óbégatott – vén kodács:
 
a jajszó ellen sem berzenkedel
 
megengedj lelkem!
köszönet érte hogy mégse górtad el
 
könyvem s véle sok gyomot és parajt:
nem fürdik sugárban – nem a Costa Del
 
Sol: fellegek sűrü torlása rajt’
 
megengedj lelkem!
tengerországnak sziklás éghajlata
 
holott ki versekkel különcködik
köznevetség: tökéletlen – buta –
 
vizesnyolcasból a kilencedik –
 
megengedj lelkem!
megengedj lelkem de annak nézlek én
 
jámbornak ki komoly-bohó s kinél
nem jár pirongatás e földtekén
 
huncut szerrel szerzett verseimér’
 
megengedj lelkem!
szép-huncut szerrel átölelve vállad
 
(gyermek hint így madárfarokra sót:)
be megfognálak megapolgatnálak
 
becsülve benned értő olvasót
 
megengedj lelkem!
hisz huncut szerrel szerzett verseimben
 
is kedved kerestem – szivem hasad:
itt válnunk kell a függöny rám legördül (?!)
 
(…helyesbítek:)
itt válnunk kell a függöny rám lelibben
 
farewell! kegyes légy Mentül Nyájasabb
 
Mentül Nyájasabb!

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]