Multak árnyalakja

 
„Egyszeri, visszaintegrálhatatlan, tanítványok és köve-
tők nélküli képződmény a H.-életmű a m. irodalomban.”
 
Csuhai István, JELENKOR, 1988 december
 
…jártomban magamat kívülről megláttam
 
– ott mén! megyen már a múltak árnyalakja!
kápás-asztrológus óarany talárban
a hétágra tűző hortobágyi nyárban
 
csámpás – délibábnak: tavalyi kalangya!
De ezredmagammal sárgult albumokba’
 
suvadott vakrozsdám én-óaranylásom!
vén daguerrotypnek börtönébe fogva
rám se nyittok: maradok setétben örökre –
 
hittel-tekintő kell hogy aranynak lásson
megint annak lásson – múltak árnylovagját –
 
elmúlottam én már! én el! mindenestül!
kapnám-kapogatnám a szekérsaroglyát:
felporzó kerékkel csánkom is lehagyják
 
így jött eljött értem! el! az öregestel
öt-hat réteggel már földmélyre süllyedtem
 
régészekre váró váralapozásig
összecsap és jár-kél új élet felettem
s szegycsontomtól ásó éle visszaretten
 
holott tar koponyám szem-odva felásít
már csak a múltamhoz – árnyakhoz beszélek
 
– könyvek sokasága sápadt árnylovaglás! –
Azokkal tudnék tán: szót érteni vélek
de társ-árnyaimból is kiment a lélek
 
bogár-potrohokon őrlődvést forogvást
Markos gödörásók hol-ki? merre késtek?
 
látod ködlovagja! holló-károgottja:
nem lett volna szabad könyvekkel elkésned!
jött ideje már az öntemetkezésnek
 
ha félzsoldból tömegrekviemre futja
Mint hadijátékon magam lekajátom –
 
elrebbentve iszkolsz tegnapi kísértet!
magam láttam meg a túloldali járdán
rárikoltok – hékás! árnyéknak sajátom!
 
takarodjál! múltak árnyaihoz: térj meg!
…jártomban magamat kívülről megláttam
 
– ott mén! megyen már a múltak árnyalakja!
kápás-asztrológus óarany talárban
a hétágra tűző hortobágyi nyárban
 
csámpás – délibábnak: hadd rúgnám valagba!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]