Multak árnyalakja
|
„Egyszeri, visszaintegrálhatatlan, tanítványok és köve- |
tők nélküli képződmény a H.-életmű a m. irodalomban.” |
Csuhai István, JELENKOR, 1988 december |
|
…jártomban magamat kívülről megláttam |
|
– ott mén! megyen már a múltak árnyalakja! |
kápás-asztrológus óarany talárban |
a hétágra tűző hortobágyi nyárban |
|
csámpás – délibábnak: tavalyi kalangya! |
|
De ezredmagammal sárgult albumokba’ |
|
suvadott vakrozsdám én-óaranylásom! |
vén daguerrotypnek börtönébe fogva |
rám se nyittok: maradok setétben örökre – |
|
hittel-tekintő kell hogy aranynak lásson |
|
megint annak lásson – múltak árnylovagját – |
|
elmúlottam én már! én el! mindenestül! |
kapnám-kapogatnám a szekérsaroglyát: |
felporzó kerékkel csánkom is lehagyják |
|
így jött eljött értem! el! az öregestel |
|
öt-hat réteggel már földmélyre süllyedtem |
|
régészekre váró váralapozásig |
összecsap és jár-kél új élet felettem |
s szegycsontomtól ásó éle visszaretten |
|
holott tar koponyám szem-odva felásít |
|
már csak a múltamhoz – árnyakhoz beszélek |
|
– könyvek sokasága sápadt árnylovaglás! – |
Azokkal tudnék tán: szót érteni vélek |
de társ-árnyaimból is kiment a lélek |
|
bogár-potrohokon őrlődvést forogvást |
|
Markos gödörásók hol-ki? merre késtek? |
|
látod ködlovagja! holló-károgottja: |
nem lett volna szabad könyvekkel elkésned! |
jött ideje már az öntemetkezésnek |
|
ha félzsoldból tömegrekviemre futja |
|
Mint hadijátékon magam lekajátom – |
|
elrebbentve iszkolsz tegnapi kísértet! |
magam láttam meg a túloldali járdán |
rárikoltok – hékás! árnyéknak sajátom! |
|
takarodjál! múltak árnyaihoz: térj meg! |
|
…jártomban magamat kívülről megláttam |
|
– ott mén! megyen már a múltak árnyalakja! |
kápás-asztrológus óarany talárban |
a hétágra tűző hortobágyi nyárban |
|
csámpás – délibábnak: hadd rúgnám valagba! |
|
|
|