Immanuel Kant

a kisöreg a folyó felé tartott és megállt Kálinyingrád főterén hol is zsebórájára pillantott és mondá: ezt nem értem én imhol a folyónk a Pregel – ámbár az új tábla mondja „Pregolya” – az újkor hogy mit ki nem fundál az én Pregelem: elaggott rigolya én-városom! hol úgy ismertek hogy utánam forgatták óráikat nevezteték ama Königsbergnek úgy szólította Kelet és Nyugat hát én eztán már Kálinyingrád magányos sétáló bölcse leszek ki után állítgatnak óraingát s kire cseperésznek a házereszek? majd utána búsan hátratett kézzel mind mirgett-morgott hazaindulóban: csak nem érte fel Tiszta Ésszel hogy ez a város nem az! nem – valóban nem: ez Kálinyingrád s nem Königsberga – ideváltozott Belső Lényege… Ez a Ding-An-Sichben a tantum ergo mond a bölcs s jajdulvást – felnyöge…