Ötéves Terv

nekem is volt Ötéves Tervem   lángbaborult a tarajom tőle nem volt abban a halálról nem volt abban a megadásról   csak elkészülni mindennel időre a börtönökben is azon kotoltam   jaj el ne veszítsem látomásom a vak résen át ha egébe nézek a legmagányosabb létegésznek   túl szenvedésen és tudáson Makacsnak: ítélet! öt évre szóló!   s én évelő álmokba vértezetten őröltem műveknek öt malomálmát nem hallottam fegyverdörejt se lármát   se hogy biztos halálba zárkát vezettem a hullák között is a félájulatban   a padlón már-már odalehelve párám s összesajtolva a vérmaszatban – hosszan a létegész öreg-egy titkát bogoztam   az eszmélet lejajduló határán gépfegyverfészkek előtt is bomló   utója-énem mint oldott kéve csak amit félthet a krőzus – a táltos egekre látó csillagmilliárdos:   hogy odavész eltervelt öt művek éve már ilyen ötös volt az én dobásom   versenyt fuldokolva önmagammal pergett végidőm – s mint vaktába-bátor szellem-kapáló kultivátor   Ötéves Terven kotolva ért a hajnal nekem is volt Ötéves Tervem   lángbaborult a tarajom tőle nem volt abban a halálról nem volt abban a megadásról   csak elkészülni mindennel időre