|
sasbércnek lennem a mitosz-zabáló, mitosz-hurkatöltő világban, hol az alant tolongó
müthophagoszok a kannibál milliók miként: röfögve-koslatva zablagolnak-maszlagolnak
sasbércen kuporgó – tetőn felejtkezett – kúszókötele-elvágta, hágcsója-hátralökte –
létrátlan magányosság megvilágosulása
ott örvénylenek alant az áltatások mosladékában, a láttatások örömsivalkodásában, a
látszatok szaruhártya-hámladékában: ott hemperegnek a levakarhatatlan koszban, mely sárkéreg
csupán a szürke kérgen – hiszen a zenezsibvásár lármadörejében ami elméjükből még nem
kötőszövetesedett el, az a mitoszok agygyomrocs-vizenyője
az én szemem a sasbércen: rebbenetlen; tekintetem a sasbércen: tiszta; pillantásom az
üres ég boltozatára: felfele néző
az én megvilágosulásom: az áltatások leépítése; a láttatások letörése; a látszatok
alásöprése – a képmutogatók kiparancsolása a templomból
ami tinéktek kiábrándító – gondolatnak-is-elviselhetetlen – ünneprontó –
ürömcsepegtető – életkáromló – szentséggyalázó – ami tinéktek a mysterium
tremendum szörnyeteg rémületessége: abban – abban! – a
mosoly megpillantása. Az Imperator derűje. A császári páholy jókedvének kérlelhetetlensége. A
Pontifex Maximus aranytógás forgolódása. A derű hullámtalan tengerzése. Csillogása. Az
eszmélkedéssel való leszámolás
most majd bennen-belül leszek magam a magvaszakadó maga-megpillantó; a belső
testfelszín késve-látása szétpattanáskor; a mit-sem-látója annak, amit eddig, szemkívűlről hogy is
pillanthattam volna meg
csodátlanul a teljes csodálat-talanságban holott beszüntetem a mit-sem-csodálkozást és
az eksztatikus megrökönyödésen messze túl, már csak ez az egy véglet az uralkodó véglet a
lehatárolhatatlan apeiron teljességében
derűsen tűrnöm önnön-közönyömet míg mások az én egykedvűségemet fel sem veszik
megmaradnom a derű szoborpózában rendületlenül. Hála-arcot mutatni az
Imperatornak, aki méltányolja csupasz nekifeszülésemet szigonyodnak, retiarius. Szertelennek lennem a kiszolgáltatott átadásban a soha-vissza-nem-térőnek, az örök
kavargás kényére-kedvére
az én szemem a sasbércen: rebbenetlen; tekintetem a sasbércen: tiszta; pillantásom az
üres ég boltozatára: felfele néző
az áltatások leépítése; a láttatások letörése; a látszatok alásöprése – a képmutogatók
kiparancsolása a templomból
az én megvilágosulásom
|