Oldaltükör
Szántó Tibornak
ugyan mi másról is
szólhat ez az ének?
mint hogy elszerződtem
magamhoz szedőnek
amit írtam ezer-
öltő évezreden
át – tolom-terítem
csak azt szedem szedem
lankadóban is nagy
aggastyános hévvel
jóreggelköszöntő
betűk seregével
szedőszerkentyűmben
gyöngyöm-garamondja
antiquám után a
szépség darabontja
nyomtató tudásnak
mélyére hatolni
adatott énnékem
sanserif bodóni
Misztótfalusival
római vésetű
clarendon baskerville
– mindenféle betű
ami tőke voltam –
belőlem a kamat
dől: már nem is írok
csak szedem magamat
más? új könyvet írhat
új nőre vadászik
én: szedem magamat
szedem szakadásig
tehetségem tőgyét
már hiába fejem:
egy szedőteremben
van gépem fekhelyem
egy szedőteremben
ott is virrasztással
gondolat hasztalan
jön új nagy torlással
minden leleményem
abba temetődik
abba a régibe
mi frissen szedődik
…Édes szedőgépem!
mind csak sziddogálom
s arra ráborulva
– rajta ér az álom
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]