Lombfedezék
|
Hamvas Béla emlékének
| lombsátor kertekalja-út! te szüntelen- |
| oltalmazóm! rámboltozódó bunkerem |
| te megmaradsz te alagútas csupa-lomb- |
| sugár szűrődő dárdafény és nyugalom |
|
| megnyílón nagyra nyílsz a kora reggelen |
| botozgatónak hajnalban ki fennterem |
| s kiles – kihozza járókája – nekivág |
| mi csudás korafény kora Napláng-világ |
|
| – – – ha tovavitorláz a túlnan-túli Hon |
| de vize dágvány zűr zsivaj zagyvadalom |
| az a víz messze távol már alul marad |
| jöjj hív az ösvény jöjj fel fel: megváltalak |
|
| ez a mennyég napláng-bástyáit szeldelő |
| ágain buzgó mókusokkal zöldelő |
| fölibém takaró bombabiztos lugas |
| mindétig hívogató s erős mint a vas |
|
| más túlad rajtam – feledésnek átalad: |
| véd a lombalagút megőrzi titkomat |
| ki volt kit a Napláng – Kilátón kőpadot |
| elérve – benyelt: csak eltűnt szétolvadott |
|
|
|