A képiró

Kass Jánosnak

 
mohóságomért Mester magadra vess
 
hogy könyvem rajzolatodtól oly ékszeres
rajzoltál Madáchot Shakespearet Homért
 
Mester magadra vess mohóságomért
mi mondatja velem? az önzés? a szimat?
 
mért érzem oly találó-igazándinak?
s hol vélem befullad a betűbe-rovás
 
az véled-rajzó rajzás rajz-látomás
amerre mesélős csermelyem folyik
 
jaj már utolérnek keresővonalaid
már felidézve vár és bástyafok
 
kapubástyám skurcban tárod-láttatod
holott mászhatatlan meredélyre fel
 
rámtátott sárkányszáj tűzbékát lövell
farka-gyűrűibe befoglalod a Nőt
 
a mentenivalót az Elalélás előtt
kardjával egyenként vagdalja karmait
 
daliád de szűzed elapácásodik
s míg zárdán a lemondás böjtje elnyeli
 
hősét más vadra hívja új hajnal-hallali
cikáz a toll: iramszarvas agancsa közt
 
mi feltündöklő apostolos kereszt!
vásárban verklin majom ül s a bazár
 
sátrán félpénzért fráter stigmatizál
phaiákok Földjén lánylépte – liliom-
 
hajékes Vénusztemplom-perisztílion
habon-habot bukfenceztető – mesés
 
aláborulással csigafürt-vízesés
Páris almát oszt s az istennő-popók
 
láttán első késztetés: leheldi-csók
églengő dühöngő Herkules-husáng
 
tengerbe püföli Rhodosz Kolosszusát
kútmélyre égmagas Hüperboreákra visz-
 
ragad az odarajzolt Orbus Mirabilis
szeldeld a tollal papírod ontsd a tust
 
s írd rá a Hadészt az Orkust Tartarust
hozd elő Hermész Trizmegisztosz Fia
 
a füst-rajzolatban s ez már theurgia:
aki eljövendő s aki valaha-élt –
 
a Neki-hódolóban… Szatanaélt! – – –
mohóságomért Mester magadra vess
 
hogy könyvem rajzolatodtól oly ékszeres
rajzoltál Madáchot Shakespearet Homért
 
Mester magadra vess mohóságomért
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]