„Bunkócska”

(dák dallamra)
mi vagyunk a mi vagyunk a
 
nyitott kapu döngetők
eldöngetünk eltángálunk
 
minden ellentüntetőt
eldöngetjük eltángáljuk
 
aki félresomfordál:
lobogója-tartsa-fogja
 
legyen zászló-jó-hordár!
ha ki nem jön ha ki nem dön
 
get velünk és elfajul
bandájának nekirontunk
 
bivalyszelíd szilajul
bármin állunk – csapdavermünk:
 
„essen bele ássa más”
már minálunk ebből áll a
 
nyílt kapu nyitogatás
kaputáró közakarat
 
közboldogság közhelyünk
akarattya-szentháromság:
 
műfajunk-és önfejünk
tett a tett s nem ölbetett
 
ha tettrevágy és tettrekész
vasökölhöz vas a kar
 
és az se lágy – a józanész
egy halál meg egy halál
 
az ebugatta száz halál
törje-pántja tárja-szárnya:
 
– leszaggatva nyitva áll
kapu nyíltán dögöt is tán
 
hullát is tán látsz – ami
annyi csak hogy szeretünk mi
 
nyílt kártyákkal játszani
nyílt erő a nyers erő
 
s oly megnyerő természetünk
– lényi tényünk és igényünk
 
közérvényű nézetünk –
bunkóinkat furkóinkat
 
korcsomában szentelék
majd jól – jösszte! – szájonváglak
 
közhely Föld és közhely Ég
ez világos égi lángos
 
mint a vak közállapot
míly vakablak-sor! borágas
 
részegítő! már a Nap!…
így köszöntünk úgy köszöntünk
 
felköszöntve szent a bék’!
fellallázó közhelyünket
 
hallja pópa vallja nép
közmeggyőződés! ibídens
 
s evidenter oly csudás
ki ne tudná-s tanusítná:
 
mi tudásunk – köztudás
ezt süvíti ezt sipítja
 
mind a szellő fuvalom
köztudott mi alakítja:
 
célunk a köztudalom
szent erő mi eleinket
 
s az mi minket közrehajt
legyen ma is tárva-nyitva
 
kapu néki s minden ajt’!
mi vagyunk az arra-tartók
 
amerre az áradat
kapja-marja ostromolja
 
parlamenti váradat
mi vagyunk a mi vagyunk a
 
nyitott kapu döngetők
eltángálunk eldöngetünk
 
minden ellentüntetőt
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]