Álomlátogatás

a nyelvi nyomor szerencsétlensége a linkóciság – felületesség hogy hótorlaszokban újabb ezer évre – dorbézolással teljenek az esték a szesztestvérek bárgyú vigyorára visszalesni csüggve szájuk cserfesén – az egész provinciális dioráma melytől ha látom leszáll a vesém nem felejtettek és nem tanultak – – – jaj a  merőnek  ki elszármazott! egyszer úgy érzem nyoma sincs a múltnak máskor meg hogy mi sem változott az új villamos csakúgy csürüszköl s a kávédaráló csakúgy darál …fogadj te vissza édes Hongriuscule selyemmel bélelt zsomborkaskavár!