|
kezdetben vala a gatyakorc
a görcsre kötött gatyakorc gubancát gondos leányasszonyi kezek kimosták-kivasalták;
és ebből lett a pertli
a festett pertlit topánon csokorra – hajban pántlikára kötötte a tetszenivágyó
asszonysokaság
a póri pertlit munkába vette a megihletett találékonyság, pántlikátlanította-csokortalanította, gyurmáit gyűrtelenítette, sodrását-bodrását bodortalanította – és lőn ez a mentől
előbbkelő szalag
az egyvégű szalag még nem volt alkalmas arra, amire szalagiságában alkalmasnak
lennie kell, lévén hogy minden egyvégű szalagnak egy a vége. A századfordulóra a csavaros ész
kieszelte a csavaros – kétvégű – szalagot, mely az újdándi, körtekertyűs kettősforgattyúk áldásos
közreműködésével már jobbra-balra forgatható volt, de még nem tudott semmit
ám ahol a fortély az eszéllyel egybefog, ott a lelemény előtt semmi sem lehetetlen. A
szaladó szalag második nemzedéke még csak a hangot rögzítette, de az ezredfordulóra felvirradt
annak a hajlama is, a csiholtagyúak kutasztanácsa felkutasztalálta azt az univerzál-végtelenszalagot,
amely a hangon és a képen kívül azt rögzíti, amit akartok. Az új század darázsdereka táján
ránkrobbant a legeslegújabb szélesszalag, amely széltében-végtelen, szegésmentes digit-tubuk-hologrammatikus és oly hallucinogén, hogy félkézzel háromdimenziós élőtestet elevenestül vetít
előnkbe s ami már előttünk van – a térbe
a minden találmányok világra-tökélt e-betetőzése forradalmasította a szertartásokat:
többé nem volt vallás, amely elkívánhatta híveitől, hogy en-testükben, maguk menjenek mecsetbe
/ zsinagógába / templomba. Üvöltő dervisek módjára, ezernyi-ezer tülekvő szalag szédült
forgásában, kitört a közáhítat és feldübörgött a főforgalmi szalagforgalom
hangszórók zengik világgá a müezzint, a buddhista gongot, a Taót, a Sintót, a
harangzúgást. A Pamír Fennsíktól a délamerikai Pampákig, a Bermudai Háromszögtől a Márialátó
Kis Szent Pucella fogadalmi templomáig – a minaretek hegyén lógó otromba hangszórókból, a
campanilék hangvető zsalugáterein át, minden éter minden messzeköröző rádióhullámain ez tölti
be a levegőég összeérő, egyetlen univerzál-dobhártyáját; mialatt magukat az imatermeket-és
házakat, tabernákulumokat-és katedrálisokat, barlangtemplomokat, dzsámikat-és mecseteket a
térbevetített hologram-hasonmások töltik meg a hívők milliárdjaival s vannak gazdag nemzetek,
ahol az imával a népek már előlegben vannak
a csodák, az Eljövetel, a Feltámadás, a Ramadan, Buddha Zápfoga: minden-de-minden.
Hála a hologrammatikus Mindmagosságosnak a Mennyekben, így – szalagról – megoldatott, hogy
minden istenháza (minden isten minden háza) mindenkor zsúfolásig legyen és a vallások fennen
virágozzanak, anélkül hogy emiatt a híveknek, akár a tespedésben, akár ügyes-bajos dolgaikban
zavartatniuk kellene magukat
szela
|