Krónikás ének 1990-ből

(alanyi költő állítmányai népnemzeti valóságunk – sírnivalóságunk – állapottyárul)
elhordhatatlan sáncokba – sárhalomba
 
 konszolidált szemét… ugyan bekaptuk ezt:
a János gazda begyulladt trágyadombja
 
 vidáman égdegél és fojtó bűzt ereszt
Csudák jött Éve nagy-sok Várások hite
 
 ide torkollott: a züllés felé halad
 
 a Könyv a Képes Újság a szennyáradat
és velezüllik az Írás művészete
már szerülszerte folyik a nyegléskedés
 
 hogy árkusodon pennád komolyan ne vedd
 
 és mentül zagyvábbra lazítva szellemed
minden csipogó ígét csuda versbe véss
tisztesség? tisztaság? fogalma oly kusza:
 
 – az antidivat szigorúság-ellenes –
 
 s hol kicsépelt polyva teli szájat keres
dühöng a fegyelmezetlenség kultusza
a Mentül Hosszabbra Eresztett Hosszu Lé:
 
 a zabolátlan elme – izmus! – irányzat!
 
 rock-lármabőgésben fülesek i-áznak
s indulnak a pornó-aluljáró felé
a lelemény? kikölcsönzésbül él s dadog
 
 alagút-mondolat végén sehol a fény:
 
 útvesztő-dugulat! s „poéta-lelemény”
a melléütés: kriksz-kraksz x–y-ok
majd holtversenyben poliglott mesék:
 
 tudáléság lexikális kérkedése –
 
 míg az Üresfej címerpajzsára vésve:
ismerethiányt bepótló pökhendiség
de hogy hol-kiben mi kapzsiság lakozik
 
 arra százszor-száz szónak is egy a vége:
 
 a condra Bírálat felületessége
már világméretekben kibontakozik
s amilyen nagyvonalú a műkedvelő
 
 kontárság – a kigőzölgésektül kába
 
 fejjel dől-beleájul a misztikába
és záp szubkultúrákból tántorog elő
hja! „Megvilágosult!” a Lusta nem tanul:
 
 Mindentudó s Nagy Garral Megnyilatkozó
 
 Guru – azon-nyesetlen ahogy dől a szó
belőle: szedik-nyomják rostálatlanul
csak az elparlagiasodás az ami
 
 üdvözít: ázsiója – vezérürüje –
 
 s Arany Hordában követni ezer hülye
(a józanabb elnéz – szavát se hallani)
de szónokolj tréfálj számolj vagy űzekedj
 
 a szerelmes száj – a levél is úgy susog
 
 hogy dőlnek belőle a germanizmusok:
„ez Egy ez Egy ez Egy ez Egy ez Egy ez Egy…”
*
…táncol a Hon! panyókára a kacagány
 
 a peckelődő kancsal girhesen – olyik
 
 mellverő marcona már-már fasisztoid
– de sztálinoid a libaveres vagány!
honmentőként áriáznak filiszterek:
 
 demagógiát okádó ezer torok!
 
 s honatyákként virító másodkántorok
rákontráznak – – – (a trágya ég felsistereg)
az értelem íly vékony érben csörgedez?
 
 holott a „vicispán” helyett kinek-kinek
 
 voksát hogy kire adja – papja mondja meg:
„népuralom”? mely nép minő uralma ez?!
hol a megbocsátás is meresztett karom –
 
 miféle gyülevész mifajta náció
 
 folklorisztikája – rekrimináció
s csak kegyelemdöfést esmér az irgalom…?!
mócban cigányt lát tótban rácot a Szittya… –
 
 Negyven év begyűjtött elefántürülék
 
 fertelmetes füstöt pipál s fojtottan ég –
minden a János Trágyáját szaporítja
elhordhatatlan sáncokba – sárhalomba
 
 konszolidált szemét… ugyan bekaptuk ezt:
a János gazda begyulladt trágyadombja
 
 vidáman égdegél és fojtó bűzt ereszt
és fojtó bűzt ereszt míg él e nemzedék
 
 szennyár a szó míg újjal nem cseréli fel
új-anya-szülte arányos nemes derék
 
 újdándi nép – új ezredév ígéivel
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]