Felderités

van az embernek alja sok
 
 embernek
 
 alja sok
de mind közül legaljasabb –
 
 a csésze-
 
 aljasok
fénylövellő csésze-fékkel
 
 ma rá-
 
 ereszkedünk
hegy-völgy közelnézetétől
 
 mélázva
 
 reszketünk
de sírhatnékunk elmarad:
 
 a bolygó
 
 idegen
mint volt a zord intergalak-
 
 tikális
 
 téreken
járjuk tábláit céltalan
 
 reggeltől-
 
 estelig
„csak vissza! gondolánk ha van!” –
 
 űrgondolánk
 
 telik
leszállást s a látottakat
 
 naplózzuk
 
 réveteg:
„Hold ez hol élet nem akad:
 
 kő! kő-kövön!
 
 kövek”
amíly lakatlan oly kihalt:
 
 vak akna
 
 mindahány
átok-lakat alatt e Hold
 
 s tekéin:
 
 földmagány
 

(W.S. temetésén – 1989)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]