|
azt álmodtam, hogy egy Külországi Önfeláldozó Ember-és Magyarbarát
Freudista Pszichiáter meg akarta gyógyítani ezt az Országos Ingerültséget
Magyarországra utazott, ingyenrendelőt nyitott, napi tizennyolc órában egyebet sem tett, csak rendelt-rendelt-rendelt rendületlenül
hosszú sorokban a sereglő betegek. Kétórás csoportokban váltották egymást tizenkét
pamlagon egyszerre és ő e pamlagok között ide-oda rohangált
egymásután ki-ki ment analízisbe, utcatömbök-háztömbök szerint, a beteg ország
polgárai ahányan csak voltak: ki-ki a Gyógyásznak odahanyatlott, végigdőlt és az országpamlagon
kiöntötte a gáláját
a gáláját öntötte ki. Ki-ki minden embertársát, kinek akije volt, egytől-egyig
denunciálta; feljelentette; bemártotta-befürdette; lepiszkolta-kiszidta; elmondta
mindennek; akasztófát kiáltott és példastatuálást követelt
vészbíróságot és hóhérpermanenciát; közös kötélre lógatott áldozatokat közszemlére a köztereken; a hetekig ott lógó holtak szemének állami saskeselyűk általi
kivájatását, stb. stb. Minekutána – gálája-kiöntvén – a boldogtalan felkelt és egészséges-boldogan
távozott
(Lázárok országa! A Feltámadás Arany Napja, amely, egén, hétágra tűz! Ihaj-hozsánna! Tyuhaj-hallelúja!)
három hét múlva a Gyógyász, barkójától fanszőréig minden szála, égnekállt állapotban
hirtelen megőszült és bőszülten rendelt
hat hét múlva a Gyógyász ficcfalibidós övsömörrel és hagymázos harumszkarummal
fertőzötten önfertőzött és pókhullásos rémlátások – „légyfogdosás” közepette, hallucinogén
állapotban rendületlenül rendelt
hat hónap múlva a rettenthetetlen rendelő Külországi Önfeláldozó Ember-és Magyarbarát Freudista Ideggyógyászt idegfrászos, jakulatóriás-jaktáló kómában, eskóros
arcrángással, rögveströgzült szenzomotoros diszturbulenciával, elzöldült nyelvlepedékkel,
szorongásos hímfavesszőzsugorral, elzáródásos szkrótumfelszívódással, artikulálatlan szájzárral és
idült generál / geniturál / degenerál-és denaturál-traumával bellebbezték az
idegszanatórium zárt osztályára – – – ezt álmodtam
|