Dal az ellenforradalmárról

(Wang Wei-Lin emlékének) az én lobogóm feketéje   a tus kínai tégelyéből vétetett – a Mennyei Béke   Terén Földet mozdít helyéből a Diák ki tiltó szavára   megtorpan a harckocsi-oszlop fiatal élte volt az ára   a percért mely semmibe foszlott az én lobogóm szakadásig   ott lengett fölötte setétlett: kínai tus-éje felásít   a mártír ismeretlenségnek milliárd ferde szem figyelte   a percet az ő glóriáját hogy visszaparancsolni merte   a tankot: a Tenyér Csodáját azóta hétezredmagával   holtteteme elszámolatlan azóta bennem él e Párbaj:   a látomás a bénulatban – egyenlőtlen! kilátástalan!… –   mintha látnám gyermek-magamat az is az volt mi volt és ma van:   mindnyájunké az a pillanat majd úgy lesz ott is hogy felásnak   hetvenszer hétezer tetemet eljő a beszentelő – a Másnap   a túlélő ki újratemet majd Peking a Mennyei Béke   terén avatja hősi fiát s I-MRE NA-G-Y katafalkja elébe   megidézi a népmilliárd (1989 06 06)