(Wang Wei-Lin emlékének)

azt álmodtam, hogy egy Külországi Önfeláldozó Ember-és Magyarbarát Freudista Pszichiáter meg akarta gyógyítani ezt az Országos Ingerültséget

Magyarországra utazott, ingyenrendelőt nyitott, napi tizennyolc órában egyebet sem tett, csak rendelt-rendelt-rendelt rendületlenül

hosszú sorokban a sereglő betegek. Kétórás csoportokban váltották egymást tizenkét pamlagon egyszerre és ő e pamlagok között ide-oda rohangált

egymásután ki-ki ment analízisbe, utcatömbök-háztömbök szerint, a beteg ország polgárai ahányan csak voltak: ki-ki a Gyógyásznak odahanyatlott, végigdőlt és az országpamlagon kiöntötte a gáláját

a gáláját öntötte ki. Ki-ki minden embertársát, kinek akije volt, egytől-egyig

denunciálta; feljelentette; bemártotta-befürdette; lepiszkolta-kiszidta; elmondta mindennek; akasztófát kiáltott és példastatuálást követelt

vészbíróságot és hóhérpermanenciát; közös kötélre lógatott áldozatokat közszemlére a köztereken; a hetekig ott lógó holtak szemének állami saskeselyűk általi kivájatását, stb. stb. Minekutána – gálája-kiöntvén – a boldogtalan felkelt és egészséges-boldogan távozott

(Lázárok országa! A Feltámadás Arany Napja, amely, egén, hétágra tűz! Ihaj-hozsánna! Tyuhaj-hallelúja!)

három hét múlva a Gyógyász, barkójától fanszőréig minden szála, égnekállt állapotban hirtelen megőszült és bőszülten rendelt

hat hét múlva a Gyógyász ficcfalibidós övsömörrel és hagymázos harumszkarummal fertőzötten önfertőzött és pókhullásos rémlátások – „légyfogdosás” közepette, hallucinogén állapotban rendületlenül rendelt

hat hónap múlva a rettenthetetlen rendelő Külországi Önfeláldozó Ember-és Magyarbarát Freudista Ideggyógyászt idegfrászos, jakulatóriás-jaktáló kómában, eskóros arcrángással, rögveströgzült szenzomotoros diszturbulenciával, elzöldült nyelvlepedékkel, szorongásos hímfavesszőzsugorral, elzáródásos szkrótumfelszívódással, artikulálatlan szájzárral és idült generál / geniturál / degenerál-és denaturál-traumával bellebbezték az idegszanatórium zárt osztályára – – – ezt álmodtam

Ilia Mihálynak

kezdetben vala a gatyakorc

a görcsre kötött gatyakorc gubancát gondos leányasszonyi kezek kimosták-kivasalták; és ebből lett a pertli

a festett pertlit topánon csokorra – hajban pántlikára kötötte a tetszenivágyó asszonysokaság

a póri pertlit munkába vette a megihletett találékonyság, pántlikátlanította-csokortalanította, gyurmáit gyűrtelenítette, sodrását-bodrását bodortalanította – és lőn ez a mentől előbbkelő szalag

az egyvégű szalag még nem volt alkalmas arra, amire szalagiságában alkalmasnak lennie kell, lévén hogy minden egyvégű szalagnak egy a vége. A századfordulóra a csavaros ész kieszelte a csavaros – kétvégű – szalagot, mely az újdándi, körtekertyűs kettősforgattyúk áldásos közreműködésével már jobbra-balra forgatható volt, de még nem tudott semmit

ám ahol a fortély az eszéllyel egybefog, ott a lelemény előtt semmi sem lehetetlen. A szaladó szalag második nemzedéke még csak a hangot rögzítette, de az ezredfordulóra felvirradt annak a hajlama is, a csiholtagyúak kutasztanácsa felkutasztalálta azt az univerzál-végtelenszalagot, amely a hangon és a képen kívül azt rögzíti, amit akartok. Az új század darázsdereka táján ránkrobbant a legeslegújabb szélesszalag, amely széltében-végtelen, szegésmentes digit-tubuk-hologrammatikus és oly hallucinogén, hogy félkézzel háromdimenziós élőtestet elevenestül vetít előnkbe s ami már előttünk van – a térbe

a minden találmányok világra-tökélt e-betetőzése forradalmasította a szertartásokat: többé nem volt vallás, amely elkívánhatta híveitől, hogy en-testükben, maguk menjenek mecsetbe / zsinagógába / templomba. Üvöltő dervisek módjára, ezernyi-ezer tülekvő szalag szédült forgásában, kitört a közáhítat és feldübörgött a főforgalmi szalagforgalom

hangszórók zengik világgá a müezzint, a buddhista gongot, a Taót, a Sintót, a harangzúgást. A Pamír Fennsíktól a délamerikai Pampákig, a Bermudai Háromszögtől a Márialátó Kis Szent Pucella fogadalmi templomáig – a minaretek hegyén lógó otromba hangszórókból, a campanilék hangvető zsalugáterein át, minden éter minden messzeköröző rádióhullámain ez tölti be a levegőég összeérő, egyetlen univerzál-dobhártyáját; mialatt magukat az imatermeket-és házakat, tabernákulumokat-és katedrálisokat, barlangtemplomokat, dzsámikat-és mecseteket a térbevetített hologram-hasonmások töltik meg a hívők milliárdjaival s vannak gazdag nemzetek, ahol az imával a népek már előlegben vannak

a csodák, az Eljövetel, a Feltámadás, a Ramadan, Buddha Zápfoga: minden-de-minden. Hála a hologrammatikus Mindmagosságosnak a Mennyekben, így – szalagról – megoldatott, hogy minden istenháza (minden isten minden háza) mindenkor zsúfolásig legyen és a vallások fennen virágozzanak, anélkül hogy emiatt a híveknek, akár a tespedésben, akár ügyes-bajos dolgaikban zavartatniuk kellene magukat

szela