Mázsás Medárd

a lármakolompos mendemundahári Nagy Tevevásáron   hol Mázsás Medárd vasárnaphosszat a magáét kereste – három   tevét s háremmel palotát vesztegetnek-vesznek egy dromedáron haj! ha ama Legszebb a másé lenne – az vón’ csak a gyalázat!   lesi a Legszebbet ahogy a Jártatásnak jól eléberugtat-vágtat   – mások már vásárt csapnak kupec tevegazdával paroláznak – lesi milyen a púpja csűdje – a fogsor a pókláb a boka   hogy tulitelivér legyen: megvigyázza s van is jó oka   lévén Mázsa Medárd a dromedárhad sejde-főparancsnoka – a hajcsár a szemesarkából komálta Medárdust hogy már a   pénzes szütyője madzagját vonogatná –  végre-valaháttára   rászánja magát monétát guberál s jobbját nyújtja parolára… – – – a hő sivatag-Napja dárdatüzével sütött rájuk az Ég!   s míg lacikonyhán berber-berbéccsel rotyog a rozoga fazék   a dünéken a huszárdromedárság hanyag liba-tevesorban felsorakozék „Mi ez az összevissza csürhe? rohamalakulat a képedre mászok!”   parancsnokolt elől minekután’ a teremtettéző Mázsás Medárdot   kengyelbe tuszkolták-hágatták hat jó csatlovas dromedovászok kis idő beletelt míg a huszárság tágranyílt szemeláttára   négy keze-lába himbakalimpálásával nagy  végre-valaháttára   Mázsa Medárd felkecmergett a parancsnoki új teve hátára még meg se sarkantyúzta s a Púpnak táltos nyargalhatnékja támad   „Fajankó mire vársz? hogy tán rajtát vezényeljek?! azt ugyan várhadd!”   mennydörgé Mázsa Medárd és a lobogó-burnuszos dromedárhad elvágtat amerre hí a tündérmelegen remegő csali-pára   illeg a villog a csillog a Csilikalifátus Cselekalavára:   „Nosza fel! háromszáz hárem és a kalifakincstár meghódítására!” hogy odaliszkkal rabbal ranggal kádi előtt átiratva nevére   minden marconának azon melegibe’  valaháttára-végtére   magánpalotán árnyas oázis legyen zsoldja-s érdemi bére az ám de – „Minden hajaszőrénszálán égnekálló mordízomadta!”   méltatlankodott Medárd mikoron a vezérdromedár nyergének-alatta   nyálát-mérgét szerteprüszkölve a bokrosodás ezer veszett jelét mutatta ésde mivel versenytevénél ez ámokfutós veszettség ragályos   hiába is vezényelt vón’ megálljt Mázsás Mordízomadta Medárdus:   „Allah Kerim, üsd-vágd neki a falnak a pástnak miénk Délibábváros” lelki szemével-kezével ki-ki már ott dúskált a háremi kincsben   de – dromedárhadat ama csapástól a Mindkönyörületes Allah intsen   ami a  tevenapszúrás!  kinél ármány gonoszabb e Földön nincsen – íly  megállíthatatlan  átkaroló hadmozdulattal kerültenek hátába   Délibábvárosnak – megtetszett mecset minaret:  végre-valaháttára   ott libegett lobogott hódolt kalifástul az Ezer Boldogság Tára – levertek hullórostélyt-kapubástyát bevették a Bevehetetlen Portát   övék lőn Hetedhét-Délibábország tróntermét kincstárát kirabolták   s kalifa-fenyítésül ő-háremével rendeztek legott szép lovagi tornát de bilincsben: mit tehetett sírt-rítt toporzékolt a szegény pára   s Mázsás Medárd is megelégelvén a dúlást  végre-valaháttára   a ragadományt felhányatá a tevedélibábkaraván hazakocogó hátára – egy-púpon háremkalitka lityegett más púpon kancsali bástya   Deli Medárdon a Délibábkalifa skófiumos koronázó palástja   aranylott ami rab-és rablánc elhullt maradt a homoknak – dögrovásra sivatagi sakál üvöltése betöltött setét öregeste-tájt   lehetett mire a tevegelő had elérte a karavánszerályt   az oázison: minden tevének púpja huszárnak minden tagja fájt Délibábváros kincse? hogy-hogy nem:  odalőn. A hadnak nagy elvétve   akadt piculája s futotta rozoga bográcson rotyogó berber berbécsre   „…Olvadó diadalnak s ebül szerzett jószág sibságos fizetsége – – – !” mond Kopp Medárd. Sűrü könnyhullajtás közt s csak nagy sokára   a szorongattatásban szánta rá magát –  végre-végtére-valaháttára   hogy elbúcsúzzon Kétpúpújától s a mendemundahári Tevevásárra hazahajtva szégyenszemre potom áron elkótyavetyélje   s nem hogy parádés dromedár: nyüves-görvélyes gebéje   se legyen s magát megadja Délibábkalifa irgalmára-s kényére-kegyére