A rakonca

tűnne bozótba, csalitba: mind-futhatnék s iramodna pattan kendermadzag-póráz s elszelel az éhenkórász hínnyj’ a jéduskrisztusodat: majd lesz visszaparancsolat megemlegeted maholnap ha kifíruncvancigollak!   hej gidám! haj gidám!   fájdigál a lábikám szikla bérce barlang odva: mind-eredjek a nyomodba? csak mert szép és mert ifjonti: egy gidának?! csámborogni annyit-s olyan meredekre kapaszkodni mint te – kecske?! versenymászással felhagyj már s vélem te ne rondálkodjál!   hej gidám! haj gidám!   bicsaklik a lábikám ne félj: olyan kedvem támad rádrakom a rakoncámat lábad abba belebotol s majd nem rakoncátlankodol van! tucat rakonc’ a pajtán cifra szúrós-szeges: telik! s abban abbahagyod majd tán rádrakandó az mindenkik!   hej gidám! haj gidám!   ficamul a lábikám dehogy hagyja: szökell bátran ni! hogy milyen rakoncátlan ugrabugra s milyen bakos: fittyet hány a póráznak is ugat neki a gazdája s fenyegeti – mindhiába mit merészel! mit nem átall! eltűrhessem egy gidától? oly csintalan oly ugrándi orrabuktatós szépségű mesém amíly sánta végű   hej gidám! haj gidám!   bicebóc’ a lábikám