Copáka

eltűnnek az izmok a csontok – marad a barkó a bajusz a pofapamat   csupa elkoszló szőrmók és porfogó ami bennem szörtyög hartyog leveleg egyéb se már s bizony úgy járok-kelek   véle: ez a test csak-csupa porcogó nem a hermészi-gyors – az istentelen bunkó Herkules aki voltam hanem   e mandragóra-kóró a kétágú robotember kit ereje ha elhágy hát úgy botlogol kótog sifitel hogy   ízről-izomra-porcra:  kartilágó megeszi lényemet csepp életemet a porcogó és már magába temet   húsom hüvelyét megőrli-berágja! e kannibál áldozatot is meghozom ha agyamig ér:  cartilago ego sum   – s cuppan a létben az én a copáka