El csak el

Jánosnak és Évának

 
a fájdalom haláldimenzióin
a hústest válaszút elé kerül:
 
kivárja még a morfium hatását
 
s szeresse-tűrje görcse hasgatását
mitől kornyadni ríni kényszerül?
vagy fergeteg haláldimenzióin
a fájdalomnak: vágja el gyökét
 
s önáldozattal gyomrostul belestül
 
rombolja szét s váljék meg a testtől:
ne lenni már ne lenni semmiképp?!
mert küszöbére érő minden élő
holott haláldimenziója vár
 
a fájdalomnak: nem gondolni másra
 
csak az elölő jó halálugrásra –
jövel te jó te meghívott halál!
a sújtó sajgatástól bomlatag már
az agy de annyit még akarni kell
 
mert gyilkosom kinek hálám lerónám
 
a fájdalom haláldimenzióján
csak egy: te vagy! akarjad! el csak el
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]