„Dicső természet”

Kass Jánosnak   már én csak szobákban szobákban élek és nem a természet zöld ölén   a kertemben is hogy elüldögéljek? a behurcolkodáson kezdeném nem hívogatnak a régi lombok   már csak a könyvtár nyugalma kell hol egén a felhőtlen irgalomnak   milliárd betűje énekel   nem csalogat az erdei ösvény se vadméh se vadízű vadvirág   elharangozva delem – fösvény időmön bogársereg foga rág az erdő szelleme s romantikája   mással ring kereng bong lődörög párban fiatalnak táncos életpálya   sziromszőnyege iramló – örök   de már a lombsátor emlékeimben csak végidőnap beárnyékoló   mert minden nap ha levetem ingem: orosz rulett tán ötödik golyó föld reng vonat siklik gépek potyognak:   kataklizmikus szent egykedvűség! jaj már csak holnapot ne hozzon a holnap   melynek kohó tüze vén szememben ég   jaj rengő tisztások lángtenger veszélyek! bűvös kört páncél könyveket körém!   hogy már csak szobákban szobákban éljek és ne a természet zöld ölén