Világlustája

a jópálfenéje értené meg   mit legénykedem   íly végkimerül- ten vénen: mind csak rakom a fészket   és javigatok   a portám körül bicegi-lóca? lötyögi-korlát?   kapcsot pótcsavart   beléeresztek szurkálok levéldugós csatornát   próbaöntést   adok új eresznek bádogszegés az orompadláson   cserépigazítás   oromzaton hogy házam rendetlenül ne lássam:   lajtorja fokáról   babusgatom központi fűtés padlástartályát   úszógolyót csapot:   ütöm-verem meddig püföljem az istenfáját –   a bolondulásig?   mi van velem?! sufnit rámolok én kerge jószág   most pincén szivattyúm   subickolom most a kompúter kormos kanócát   – rámnő betemet a   sok ócska lom egyszer minden szökőhétbe’: fákat   gallyazok – sok!   a létra meredek s mint ki nem lát az orránál tovább – nagy   otrombán a   mélységbe meredek gazfelverte vadkertemre nézek:   már ott írva áll hogy   ő győz a gyom – ideje vón’ hogy leheverésszek   oszt’ eskem-beskem! nix!   abbahagyom