Városjárás
K. Jenőnek
a hangya vagyok ki szeret körülmászni
ódon zugolyokat – öregjáratokat
van is hangyáravaló civil kurázsi
benne: megkopogtat körültapogat
City-béli szúnyó száz vén templomba’
szuvas szárnyasoltárt faburkolatot
bontáson új ház alapárkán – gerenda-
rakaszon bukdácsol mint a vakok
de már ilyen a hangyatermészet:
rálátást keres honnan a kupola mély
óarany homálya Körerkély-Alulnézet:
égen tengerző mozaik terebély –
koronapárkányvonalátvezetések
jóltartják laktatják hangyaszemét
s valamíg nobilis edikulákra nézhet
– mind emelik a városjárás kellemét
jeles csudára lelvén szűnik a jelenkor:
Mitraiont káprázok – oszlopok körét!
cuppogok az elragadtatástól s ilyenkor
csücsörítek ahogy hangya csücsörít
Itt rom oroszlán amott rom amfóra
bombázott kapubolt: bank lehetett
rajt’ a rézcirádás bronzharangos óra
kibongja-csengi a tűnt Üzenetet
mikor még száz Céh más-más libériába’
glédába állt s ünnepi-hirtelen
felharsant az Átváltozás korálja
ezer torokból – még állt a díszterem –
ez itt a Kardkovács a Nyerges a Késes
a Pékek Posztónyírók – és ez itt:
ez itt a Gyertyamártó-Székház – penészes
pincegádor: csak verme létezik
Városkapun omló-perpendikuláris
alásuvadás: Adósok Börtöne
legyezőbolt mérműves szirinxe máris
szüremlő kolostorkerengő-zene…
semmise sok se meredek se távol:
megy-mendegél az építőhangya-láb
szomjú szeme százszám szobrot harácsol
s betűit fejtve mássza a Múlt Városfalát
(Canon Street – 1989 06 21)
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]