Pont-utca

dinidoni londoni Pont-utcában   (mely nem oly vaskos pont testileg mint volt szittya nyelven hun korában   az aszfaltbetyáros pestinek) élt egy dinidoni londoni Dáma   ki oly biztosra vette igézetét mintha aurájával hipnotizálna:   „vagyok-e tiédnek mennyei szép?” már pontutcasarki befordulásán   ahogy bundájával harangozott tudatta: a Londoni Dáma más ám   mint kalandi nők kis lotty libusok strucckoronától lába-sudaráig   ahogy pompájában ellebegett felpörgetvén filmstáb kameráit   és ráállítva a nézősereget – odáig jutni az Ő szférájáig   e dulakodásban? nem hagy más! a budoár hol bontja pongyoláit?!   attól mi-orrunk fokhagymás haj!… menten beláttuk mi hím-gorillák   hogy Ő bekoronázó – Ő a tető lelombozottan mentettük irhánk   előle ki amúgy sem elérhető s gülüztünk utána pontutcahosszat   (mely Pont a miénkkel nem azonos) – mint kik nem osztanak-nem szoroznak:   a Dáma nem alanti nem Földi Honos