Vocativuszban

köszönöm élet bántásaidat   nélkülük nem ezzé érlelődöm sem emberségben sem íróilag   ezen az átok istenverte Földön tudom isten élet szólongatása   ma költőtojások szépelgése zápult lantosok rossz szokása   s ha élek is vele nagy elkésve az élet végén:  elégelőben   isten-förtelemtőli undoromban henye képes beszéd ez merőben   üreske s meg is szűnök nyomban …de végső ütéssel jaj ne késs el   ládd: hálálkodni kísérelek! már háborúsággal verettetéssel   teli hetvenöt lelenci évemet vedd el mostohám csak ezt megadnád!   köszönöm a pokrócozást a vért a börtönt hol meglazsnakolt a bandád   hála hála élet bántásaidért