|
Lengyel Balázsnak, hetven utánra
|
ombra mai fu – én is egykoron platánok árnyékában |
| pihentem oly szenderben mely mézcsurrantó csudás |
| álmot bocsát szemünkre – mosollyal invitálom |
| s mosollyal hessentem el a bölcs felocsudást |
| még még tarts ki könnyű pehely szálló igézet |
| hogy látva-lássam az imlető mell domború |
| omlását: nézlek idézlek csurgasd a perge mézet |
|
platánok árnyékában én is egykoron – ombra mai fu
|
|
|
ombra mai fu – én is egykoron platánok árnyékában |
| regnáltam pávatrónról a perzsa nép felett |
| s míg híremmel hadammal világot hogy bejárjam |
| kezemre járt az álom s az arszlán képzelet |
| fiú-lágyékom feszítő nősző nemezhetnékje! |
| kellett királyi hitves hetéra tomporú – |
| nászmenyegzőnket arany tálon hozták trón elébe |
|
platánok árnyékában én is egykoron – ombra mai fu
|
|
|
ombra mai fu – én is egykoron platánok árnyékában |
| nem volt álom – csapongó s képzelet még olyan |
| ahogy paripátlan gyalogszerrel repült a lábam |
| a vágy ahogy kibabrált-tombolt rajtam-vélem ifjan |
| de mint a mondás tudja minden jószág utána |
| ürült herékkel hirtelen-öreg s hullott-szomorú: |
| ez az utolsó nyárutóm utolsó délutánja |
|
platánok árnyékában én is egykoron – ombra mai fu
|
|
|