Hóesés

fehér hajú öreg medve erre mórál hébe-hóba sétálókat nézegetve   sétapálca-forgatóba’ kisinasok kutyás dámák utca népe ki ha látja – vizsla szemmel felmustrálják:   földig érő hó kabátja bundaforma s mely a hónál is fehérebb – hódkucsmáját gyöngy személyét („lisztes mónár!”)   hol csúfolják hol csudálják harcsabajszán jégcsap is lóg hóemberként galantéroz delnők után jókor pislog   nézi méknél érne célhoz gyors-utánaeredőben – így megáldva-és megverve prédát lát az Égi Nőben!   ördög bújt a hóemberbe ördög ki hogy incselkedjék véle szentül felfogadta – ne kísértsed ősz öregjét:   nem elég ő félfogadra! – ördög bújt a pilinkéző hópelyhekkel forgódásba: úrasszonyság megidéző   látások porhó palástja