Horribile dictu
(fillentős szerző maga-mentsége)
nem én írtam: úgy találtam
s forgatgattam hóttraváltan
nem én írtam nem nem nem nem
mért is kellett arramennem?!
istentül elrugaszkodva
volt a barlang s annak odva
sok járata és pallása
holott bújton oldalvást a
zsupszalmában faforgácson
más ládákkal egyrakáson
nagy subládé s annak fia:
abban volt a haramia!
nem én írtam nem nem nem nem
mért is kellett arramennem?!
dudva mélyén pudva éjén
gömböly doboz terebélyén
ringy-batyuba’ rongy-bagyula
benn’ lapul a ’ziskátula
ott leltem rá skatulástul
s takarodtam le a pástrul
OROM
taknyán meder-völgybe
váltig mentségem őrölve –
fillentőkém mire halad?!
nehogy megtáncoltassanak
hírem menjen a várasson
s pispek kimiskároltasson…
nem én írtam nem nem nem nem
mért is kellett arramennem?!
– én? ezt? illyest? van eszembe!
ha én róttam köpjík szembe!
– ez írás kezemre rávall?
ki nem így ír átajjával?!
– elmóráltam madárlesen:
hát szuszékom jó hegdesen
fészekrejtő eresz alatt
mit nem látok?! jómadarat!
sátán tojott ivadéka:
takaros varangyos béka
vartyogása is heretnek
intésére jámboroknak –
nem én írtam nem nem nem nem
mért is kellett arramennem?!
– rávezetett egy kométa:
imhol pimasz paksaméta
oldom madzag pántlikáját
nagyratátom zsákja száját
ronda szája hadd beszélje
– szerülszerte száll a szélbe’ –
hajtogassa a magáét
s maga-romlására váljék
úti sárba hadd tapossák
hajdúk papok és lakosság
mely késértő salabakter:
elő ne vedd úgyan rakd el
kútba vessed – ragya rosseb! –
köved is rá hengergessed
fele átok
fele vétek
– fundáljátok!
s feledjétek
(“Az Ég Csarnokai 1987. Bevezető)
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]