Délutáni előadás

rozoga pálcákon botlogol a néni   megy ő a helyére – míg a széksorok- ban magukfeledten megszűnnek beszélni   s ismerős fej fej mellett: felé forog jól tudja ő – helye a nyugdíjasoknak   a vasoszlopoktól hátrafele van ott vihorásznak s pípesen ott visognak   a színi váradalmaktól boldogan a hátsó sorokból csak félig aranylik   a proszcénium – oly magasba vesző de ők a kevéssel beérik: amennyit   meghágy rájukterülő erkélymező majd olcsó cukorkát cikóriakávét   a szünetben külön szolgálnak nekik – bíborbársony függöny borzongva hullámzik:   délután! s a Dívát ünnepelhetik! fakardok villannak! már indul az Ármány   a Nőért s Vagyonáért – üzletileg: majd jót zokognak az úri melodrámán   és felsajog a múltja kinek-kinek már a lámpák egyenletes-hunyadoznak   s a függönyközépen felfénylik a rés – öreg szív felejti hogy árva hogy özvegy   és illemtudón elhal a trécselés nagy néni-szemet mereszt ő s lelkendezve   loppal – pálcáit egymáson átveti …Vajha könnyzacskója elébe-nedvedzne   s a jóegészség így szolgálna neki!