Halálfej

Meminerunt omnia amantes.

Ovidius, Heroides 15–43

 
nézzél a szemembe: mit látsz?
 
mit az arcomon? gyűlöletet!
megbosszúlnálak te Hitvány
 
de késő maholnap nem leszek
ha mélyre – mélyebbre is mersz
 
nézni: mellemen mire akadsz?
a fényképen kire ismersz?!
 
lásd gyűlölt tennen-magadat
te vagy ez a kép az amulettben
 
Gorgófő! erünniszi szörny!
nem véd köröm ha rádmeresztem
 
se pajzsul odatárt közöny
ahogy akkor jártál a nyomomba
 
de kivigyorognál hátam mögül
mint aki leszállhatnék a monyomba
 
hogy a tökömben végleg megül:
s majd még nekem kell fizetnem
 
szipirtyó a gyűlöletért
hogy gyökerestül el-kivetnem
 
heréimből a ringyó Ledért
jaj holtomban se sikerült még
 
és sírvermünkön szétrágva is
jaj mintha egymásban-ülve ülnénk
 
és én innám-enném a Nagy Hamist –
én Ölelőm! ki emlékeiddel
 
még mindszünhetetlen zaklatod
aki gyűlölt! gyűlöl! itt is! hidd el
 
holtában is! most hogy halott
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]