|
kormánymegbízásból ellenőríznem kell a Királyi Tudóstársaságnak azt az állítását,
hogy sikerült megoldani a „váltást”
az anyagváltás a tönkremenésmentes ütközés megoldása: a mindvalóságos átsuhanás
egymáson. Azonos járszinten robogó járművek, járkerékpárok, járautók, járvonatok, egymáson
keresztül-kasul gázolva átjárnak: átrobognak egymáson anélkül hogy tönkremennének vagy anyagi
állagukban megváltoznának
a robogó járműalkatrészek aprószerkezetéig minden atom; a bennülő utasok, kosaras
kutyák, kalitkamadarak, bőröndök, motorok, kerekek. Az áthatolás energiaterében a
vonatszerelvény korpuszkulái utat engednek egymásnak, helyet adnak – elsüvítenek egymás mellett;
minden-és mindenki azonnal összeáll ugyanabba az élő / élettelen konfigurációba / rendbe, amiben
robogott; és a jármű rohan tovább
„anyagváltás” teljes áthatolással-és alakváltozásmentes átsuhanással egymáson…
Hosszan ellenőrzöm a statikai / matematikai / atomfizikai képleteket a Királyi Tudóstársaság
labirintodromjának áthatolásalagútjában és végigülöm a modellvasútak kísérleti „anyagváltását”;
majd annak a néger titkárlánynak, aki fiatalon döntésemre vár, hogy írásba foglalt aláírásomat a
kormányhatóságoknak megvigye, elkérem azt a titkos digitális telefonszámát, amelyet ha
ribonuklein-komputerembe beleprogramozok, hát mi ketten tönkremenésmentes anyagváltással
áthatolhatnánk egymáson anélkül hogy megütköznénk (miáltal a Corpus Cavernosum Penis
behatolásának veszélye forogna fenn). Az attraktív néger kisasszony csinos mosollyal hajlandónak
mutatkozik és meg is adja kilencdigites telefonszámát, amelyet a zsebkomputerembe betáplálva
azonnal egymásbahatolás következik be ha-és amennyiben – és mi megölelkezünk és kiélvezzük
annak minden mondhatatlan gyönyörűségét anélkül hogy a szó konzervatív értelmében közösülnénk
de kihegyesedő cseccsel nem lehet a szemembe nézni annak, aki kilencdigites
telefonszámával sejtállományos értelemben a hatalmamban van
még minekelőtte észbekaphatnék, a nevét se kérdeztem és máris, ő, ez, amilyen
Pudibonda… Pudibonda!… Most látom csak, hogy csokoládészínanyaszültmeztelen a lánytitkár és
nekemszegezve az is előttem van: pajzsosan előredomborodó, gyapjasan kihúsosodó vénuszdombja.
Az én Pudibondám. Ügyetlen, elfogódott megadással hagyná is magát és előre beleéli, amilyen
felnyílóban már ez a haptikusan-kettős, ez az elnyíló Nagy Ajak; csak be kéne táplálnom a
nagyhatalmú telefonképletet a zsebkomputerembe (és a zsebemben már játszom is, azzal, vele).
Ekkor inamba szaladó ámbátorsággal és bokavékonyomiglan elgyengülve, hogy a zsebes tenyerem
beleizzad – megszégyellem magam és szemérmelős-szabadkozva e szókkal illetem:
– Menjen el. Menjen vissza. Hamar, de nagyon hamar; mert alakváltozásmentes
egyesülés közben nem állok jót magamért. Életünk melléfogása lesz ez a fele-se-tréfa: mert ha nem
közösülünk, öt-rossz; és ha közösülünk: öt-rossz
A lány szoknyalesimító cigány mosollyal elvonul, kihátrál az életemből. Enigmatikus
Pudibonda, aki Majdnem és én azonnal (de ilyen
majdnemekből áll a világ!)
azonnal éktelenül megbánom elgyávulásomat. Azt, hogy
„erős” voltam: egyszer, ezegyszer életemben gyöngének kellett volna lennem –
mi történhetett volna, rosszabb annál, ha a kioldóhullám a szeparátorsugarakban újra
különsorozza a sejtállományt és én jelenthetem magas megbízóimnak, hogy igen, a Királyi
Tudóstársaság igazat mondott, a kísérlet sikerült?
mint meteoritesők a csillagközi térben, sejtjeink rajdübörgéssel átdübörögnek
egymáson és mi intenzív, hosszú egybehullás után megint: különálló egyedi-magunkká egyesülünk
– telefonszámunk elfelejtve, nevünket meg se kérdeztük
…Miért is hogy ezt a tönkremenésmentes iramáthatolást – ezt az áthatolásos
irammegütközést a csúcsforgalomban kipróbálni elmulasztottam: azóta már nyoma se volna rajtam
Pudibondám! Nyomaveszett Szépségesem!… El, el, el: ilyen alkalmat!
kikóstolnom az átsuhanásos anyagváltást a közösülésmentes női testben
|